RESISTANCE NAIVE

Apai nagyapám fiatal fiúkorában
tudtán kívül vett részt az ellenállásban.
Vaskos téglalapokká hajtogatott
papírcetliken kézbesítette az üzeneteket,
melyekben lövése sem volt, hogy mi áll.
Minden bizonnyal mások lövése.
Még inkább lövetése. A családokat
az evangélikus templom melletti utcában,
egy fehérre meszelt sarokházban
és a hozzá ragasztott raktárépületben
zsúfolták össze. (A házak fölülről nézve,
akárha négyrét hajtogatott papírcetlik.)
Nagyapám egyszer az ablakon keresztül
kolbászt és tejet is becsempészett.
Nem kellett nekik. Nem értette, miért.
Mire föl ez az arisztokratikus finnya?



NUIT PARISIENNE

December lett, s a cigiről leszoktam.
Le? Még mit nem! A szín-dohányra át.
Párizs volt, kétezer-tíz, főszezonban;
néztük a Montmartre fény-sodronyzatát,

s az üzletsort; a Sacre Coeur-höz nyomban
föl is kaptattunk - ott kaptunk lakást,
kis tetőtérit (hány üres garzon van
parlagon -  gondoltam -, nem érhet mást

ilyen szerencse), ott talált  az advent;
kabátom gombját csak egy cérnaszál
tartotta, s tudtam már, vészhelyzet áll fent:
csoda, ha kibírja az éjszakát.

De belül meleg volt a pillanatban.
Az este kint felejtett pillepaplan.



PREGHERIA INVERNALE

Mi bántja? Fehér csöndjeit ma mért nem szórja szét?
Orcája mért ily sápatag?
Betett magának tán a fagy?
Magára vessen! - Ön rendelt mindent így voltaképp.

Ki más? E sértődött időt, e koszlott, sprőd avart,
a nagy, táskásra sírt eget,
mi új havakkal hiteget,
a friss sarat, mit régi, rossz abroncsunk fölkapart.

Nem túl nagy ár ez így? - mármint a télért - kérdem én.
Tagadja még? Ön is remeg.
Tisztelt Uram, engedje meg,
legyen nagylelkű, higgye el, nem csorbít érdemén.

Eljár fejünk fölött az év, lassacskán eltelik!
Küldjön hát könnyű, mély havat,
mely, mint az álom, megmarad
a pára-fátylas ablakok szemhéján reggelig.

Szép szó, mázas ígéretek? Ó, Uram, rég kevés!
Cselekedjék akárhogy is,
most már egész karácsonyig,
mint díszdobozban ott lapul bennünk a kétkedés.


RESTANCIA

Ismerjük már e körbetartozást:
benntartja még, bár rég letelt a hó
- erőlködik az ég szemlátomást,
mondják: hajnalra fagy is várható,
egy szem nem sok, ma annyi sem pereg,
a szél vonul csak fénylőn, egymaga,
itt-ott egy tócsa tükre megremeg,
avar ropog nyomán, ha megy haza.
A kedvre mindez oly merőleges
- sötét teák, forró erőleves,
s máris mindent derűsebb színbe lát
az ember: hogy bár lóg neki e tél,
az első szem kárpótol mindenér,
ha épp lehull, s fölötte ível át.


BÉDEKKER


Mint tájfotó egy zsebbe készített
bédekker hátlapján, oly mozdulatlan
e szürke, délelőtti bódulatban
a part, a sáros víz, s a félsziget.

Uszadék, kő: mind példanélküli
- csak most, csak itt -, egy eddig sosem látott,
nagy műgonddal rejtett, titkos világot
bontanak ki a töltés rézsűi.

Szemközt mohos, derékig vízben álló
fatörzsek, nád: a tájhoz írt ajánló,  
mit elkerült a bősz turistahad,

egy pőre ág, egy hátára fordult hal
- s nem látszik még, hogy mit viszünk magunkkal,
s mi lesz, mi majd belőlünk itt ragad.


TEMPO ADAGIO


Szürkének látod, annyi árnyalat van
A hajlott hátú, füstös házfalakban.
A fák törzséről oltott mész pereg le.
- Keress időt a bomló részletekre.

Figyeld a házat: ablakán roló,
Üres minden biciklitároló.

Egy asztal, szék, egy foltos kávéscsésze:
Még végül rászoksz a koránkelésre.
Új filmekre, melyekben nincs vér, nincs hús
- Felpörög, zúg s átáll a bioritmus.

Hitted volna? Gondolta a fene.
Nem untat már úgy a komolyzene.

Ma meglopták az őszt, s te rám gyanakszol
- Nevek peregnek ki a házfalakból.
Két csend között e megtorpant időben
Van mi fölött szemet hunyni bőven.

A házsoron nyújtózkodó padok.
Valahol tán kávét is kaphatok.


AZ EL NEM INDULÁS LOGISZTIKÁJA


Úgy kell a reggelek zajos redőnye.  
Szobám, amint aranyba burkolózik.
A lomha fény, hogy sarkait beszője,
Az asztaltól a fiókos komódig.

Úgy kell a gang, az udvar téglalapja.
A kovácsoltvas korlát görbe rácsa.
Úgy kell, amint a fal mentén haladva
Az omladó bérházat körbejárja.

A glett alatt a kábel. Hogyne kéne?
A szomszéd nő, ki csak álmában józan.
A frissen festett ajtófélfa kékje,
A sárga csekk a lépcsőfordulóban.

A porszemek parányi moccanása.
Úgy kell, hogy lent, a lift előtti térben
A több tucat tülekvő postaláda
Váll-lapja egytől-egyig összeérjen.

Úgy kell a talp az álmos járdakőre.
A halk remény, hogy: egyszer mégis, hátha.
Úgy kell az el-nem-indulás előre
Megtervezett, precíz logisztikája.

ANYAVERSPRÓBA KETTŐ

Éles metszőfogad, eszelős, barna szemed,

Széles járomcsontod markáns vonala,

Ahogy az arcodból kiáll, előre mered

- Valóságosabb vagy most, mint valaha.

Huszonéves lehetsz, még boldog, amilyennek

Egy fekete-fehér képen láttalak.

Finom ívű vállak, telt és nehéz mellek:

Egy múltból s álomból formált lányalak.

Nézlek, és már sejtem, ez csak képzelgés lehet

- Hogyan is lehetnék veled egy idős?

Huszonnyolc éve te adtál életet,

S a szoba, a szék, az ágy sem ismerős,

A testtartásod sem - most könnyedebbnek látom -,

Kezed karba fonva ülsz a fotelben.

Tudom, most már biztos: nem lehet más, csak álom,

S félek, nem én téged, te álmodsz engem.

REGRESSZIÓ

Csak körvonal, pár elmosódó kontúr.

Nem gyújt bennem lámpát az érzelem.

Hájas homály dereng a ráción túl.

Mi bánt s miért? Nem látom élesen.

Mélyebbre kéne ásni, hol vakond túr,

problémánk gyökeréig, édesem!

Ha nem szeretsz, mért követlek bolondul?

Mért van, hogy untalan beléd esem?

Bár lent e nyirkos gondolat-talajban

se látom majd sokkal világosabban:

hogy bántanál, mért nem veszem zokon?

Tán mégis fölfelé okos haladni

a fényre, túl  a vak tudatalatti

halmozta, néma földrakásokon.

SZINOPSZIS

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!

Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.

Múltunk lakik ma minden létigében.

Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.

Beléd oly görcsösen kapaszkodom.

Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.

Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:

A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek

- eltűnt időnkben mennyi révület!

És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,

hogy is mehetne bármi nélküled?

TEGYÉL KI ÚGY…

Tegyél ki úgy az ébredő betonra

Tömött, precíz sorokba rendszerezve,

Akár a tér kofái hajnalonta

A nektarint a műanyag rekeszbe.

Tegyél ki úgy az ébredő betonra,

Hová a nyár fügéit jár lemérni,

Hová a reggel ízeit belopja

- Az ébredő betonra úgy tegyél ki.

Tegyél ki úgy az ébredő betonra

- Árnyakkal bújócskázik már a reggel -:

Precíz, tömött sorokba porciózva,

A szív helyén egy műanyag rekesszel.

ANYAVERSPRÓBA

A vers a télről annyi bőrt lenyúz:

„esőkbe bújik”, és ”ereszbe fagy”.

Nem számolom, talán jövőre húsz

mosódik el, hogy így, temetve vagy.

Egy álom-alkalom: borús közért,

a hentesáru-pult, cukorkapolc

- nézem a tükör domború körét,

s benne téged: látlak, ott pakolsz

egy messzi sor mögött (a matt kövön

a rácsos műanyagkosár telis-

tele), s magam hiába győzködöm,

hogy most, ha látlak, akkor látsz te is.

AUGUSZTUS VÉGÉN

Szabó Marcinak

Már foszlik a fűben a lágy pihepaplan.

Már ömlik a toll a szalon teraszán.

Nagy szárny ma az éj: simogat szakadatlan,

Halk pelyhe lehull, kavarog dekaszám.

Szétrebben a fürge idő, s eliramlik,

Tust fúj, s hazatér, aki haknizenész:

Elhalnak a fákon az esteli sramlik,

Hűs talpam alatt kifehérlik a mész.

Ím, itt ülök újra e parkban a nyárral,

Hol messzire vágy a merész utazó;

Fúvószenekar: kora esti madárraj -

Elszáll: puha szélben a trombitaszó.

Ugyanígy szálltál te is egykor elébem,

Most én vagyok az, ki mohón hazavár,

S míg jössz, muzsikálok a lombok ölében,

Hol balga zenészeit űzi a nyár.

HABFÉK


Lejár a mosógép is, lejár a kocsmába,

freskóvá fényesedik arcod viaszkosvászna,

felpolírozzák a kába rostokig,

reggelre kifakul, szőnyeggé kopik.

Lejár a mosógép is, lejár a kocsmába,

egyre-másra lábfejünkre horgonyoz a szív

súlyos vasmacskája,

félcipőnk fennhordott orrára koppan,

habfékek csikorognak sörben, bioponban,

nyárseti felhőkben: kímélő gyapjúprogram.

Vöröslik, lilállik a holdas láthatáron

a hajnal körömágya: véraláfutásom.

Vállszéles mosollyal, dohányzó asztalától

egy jó pár éve elhunyt football-kommentátor

tétmeccset közvetít,

talán a jövőhetit.

Lejár a mosógép is: rázkódó ikarusz,

villanykörtékben tűhegyni fények,

vízköves műanyag poharak mélyén

üresbe tettük sebváltó-fogkefénket.  

Rémült kaucsukcsövek ó-száján víz fakad,

kikeményítem a szívamat, a szívamat,

centrifúg a feledés horpadt, görbe dobja

centrifúg, és arcodat lassan összemossa.

Fürdőkben, kocsmákban, végállomásokon

rázkódik a sírás, forró gumibakokon,

a szívamat, a szívamat

a kádba belezokogom.

FÁSLI

Mintha kényes sebhelyet,

mit elvakarni nem mer,

van, hogy végül megszeret

hibákat is az ember,

óvja, és bekötözi 

ringatja ölbe véve,

emlékekbe göngyöli

csomagnyi gyönge gézbe,

hintőport is szór puhán

-komplett orvosi praxis-,

lázat mér nap nap után,

és szed rá ragtapaszt is,

végig ül minden blogot,

tűnődve, mi okozta,

sír, üvölt, remeg, zokog

a gyógyszeres dobozba,

óvja, mintha kiscicát,

Aszpirinbe fürdeti,

bevet minden intrikát,

szidja, és bókol neki,  

adja mind, mi adható,

de inge csurom kármin:  

átüt, át a rögvaló,    

akár a vér a fáslin.

***

"Mégis csordultig ürülök, mégis,

látod, ha megjössz, rögtön távozik

belõlem szintúgy próz' és poéz' is,

ürülök sorban, mint az art-mozik."

***

Olykor minden falat már csak újabb öngól,

S húzod, mint a szatyrot, szádat mindhazáig,

Minden bögre tea új könnyekre hangol:

Víztükörfeszítés, sírásig ínhalálni.

***

mázsa csönd, platónyi vakfehér

taftkabát a hó, tejeskenyér

***

Se fény, se film, mi végre exponáltam?

Talán a hang, e semmi kattanás.

A villanyóra így sötét szobában:

egy "ergo sum",  ha nem nyugtatna más.

***

Ruhámba ivódik,hogy élek:

Vastag kifőzdeszagok,

Zajló fénykonyhákban,

Ahol őrláng a lélek,

Tányércsörömpölés vagyok,

Gázálomban elalélek.

***

Oly mikrohajlamú a nyár!

Ma annyi vízatom zsizseg!

A zönge város körbejár,

Akár egy jó alpakka-tál,

S mi benne, mint a gyorsrizsek.

***

Nagy, lisztes lapát az ég,

A nap kikent pogácsa!

Ha van Isten, és van--még szép!--,

biztos ő a látványpék,

S ma ő süt a világra.

NYÁRFADAL

Álmos Palkónak és a Spidronnak

Sugalla-sú, sugalla-sú!

Susong-busong a nyári szél.

Sugalla-sú, sugalla-sú!

Füledbe súgva bölcs szavú,

ősi nyelveken beszél.

Sugalla-sú, sugalla-sú!

A nyárfa lombja reszketeg.

Sugalla-sú, sugalla-sú!

Gyanútlan, esti mélabú

borítja kint a kerteket.

Sugallú-sú, sugalla-sú!

Ha jő az este, hol leszel?

Sugalla-sú, sugalla-sú

Koromsötét, mohos falú

odúban baljós szél neszel.

A zíí, a zúú, a zíí, a zúú!

Mindegy hová, csak innen el!

A zíí, a zúú, a zíí, a zúú!

A lomb fagyos fuvallatú

szelek szavára így felel.

A zíí, a zúú, a zíí, a zúú!

Recseg-ropog levél, faág.

A zíí, a zúú, a zíí, a zúú:

süvít a sírsötét odú

vakablakán a túlvilág.

KVÁZI MOTTÓ

Ki csak frazír, direkt, ha nyelvebotlik

--de szép is elhasalni készakarva!

Szakadt zakója ujja egyre foszlik,

anyaghibáit rejti képzavarba.

Ki nem lehet csípőből echte Ottlik,

szavába vág, akár a kés a vajba,

s mit kettészel az él, e nyegle holmit,

dadogva osztja újra félszavakra.

Mellén horpadt kolomp: szívét kiönti,

ha nincs a nyelv, üres harangot kongat,

s e rángatás már-már könyökén jön ki:

félvállról indított csuklógyakorlat.

KOTTAZŰR

Egy hírekkel, bemondónőkkel teli táska.

A túlsó végen Európa vár a kapcsolásra.

Szegfűit szórja szét a forró nyáklapra

Egy élőben sugárzott SZOT anyáknapja.

Nézlek, míg egy ultrarövidhullámú kalózig

Az ütött-kopott tuner-en figyelmed elhajózik.

Leképezi az étert, ha olykor megrándul,

Remegő arcizmod szolgál membránul.

A rádióban ősz van, és lágy avarsercegés:

Talán adásszünet, talán a Herz kevés.

A rádióban tél lesz. Ne félj, biztos van gomb

Benned is, hogy a búra a szívet finomhangold.

SZEMCSAPÁGY

Ki érti, mondd, az ősi formulát,

miért a nyárra ősz, s az őszre tél?

Az ón az új mivégre fordul át,

mint két fogaskerék, mi összeér?

Ki érti, mondd, talán az alkotó,

miért a késztetés, a görcs, a vágy?

Miért rotál tucatnyi vasgolyó,

s kering az év, e lomha gömbcsapágy?

Miért követsz, s miért követlek én?

Önzéseink körhinta-tengelyén

csupán a kattogás kering velünk.

Miért, ha míg e verset gépelem,

akárha két parányi gépelem,

egymáson elforog tekintetünk.

A MŰSZAK VÉGE

Erény s a arány letűnt, minden hiába:

mit elnagyol a próza,

a líra elaprózza,

nem dívik már a mű szimmetriája.

Fejreállt a rend, lázong a négy elem,

a tudós-alkimista

üstjét régen kimosta,

ül a semmi peremén az értelem.

A fárosz rég nem ég, kihúnyt a szikra,

a vezérlő, józan ész

kultusza homályba vész,

sötét borult az ősi mozaikra.

KÉT JAVÍTÁS:

HAUTE CULTURE

Öltészet ez csak, előszó,
kiskabát egy rossz szonettnek.
Papírom ma bús fashion show,
s a rímek feslett modellek.

Kéne már egy trendi vers-style,
add rám zakód, Endre Ady!
Hátha előbb-utóbb megszáll
az ihlet, az a lenge body.

Mint nagy mellényt, hány szót kitűr
e vers is, mily hiú dolmány!  
Így vonul--büszke "haute culture"--

füzetlapom kifutóján,
s legmélyen a szövegtanba
vág be: nyelvi szövettanga.

ÍRÓGÉP

Sötét tekercse egyre nő,
napok leütése alatt
fut át a kékre vert idő:
elhasznált írógépszalag.

hány elhibázott "én" meg "ő",
hány papírkosárnyi kacat,
rossz múltunkat fehérítő
nem fedi le, jelen marad.

Áthárul a korrektúra
az égi Főszerekesztő Úrra,

az ember bárhogy könyörög
kikattan végül a könyök,

sorát félbahagyja "és"-sel,
szélén egy halk csengetéssel.

LÖNCS


Löncshúshaknik, kolbászturnék

langymeleg husába túrnék,


ott, hol dalos disznótorok

hevében ég a sok torok,


s minden boldog, ifjú párt

tüstént talál csárdás-párt,


ott hol csalást és morált

egy, masszív péppé darált


a Szükség (ergo mentesül),

s pultján, akár egy hentes ül


a kövér Jólét, s mintha hurkát,

nyakunk köré fonja hurkát,


rászólnék ott a böllérre,

eressze a vért bő lére,


s nézném, ahogy százan esznek

egy Trianonszaurusz Rex-et.

HIÁBA

Hiába, kár a gõzért!
Ma is bezár a kõzért
bérezéseinkkel egy decens hegyesszöget.

Anyád mivégre jógáz?,
Rég nem magáz a Fõgáz,
szavak helyett fel-feldobott kõ követ követ.

Nem lesz elég a líra
az álom-nappalíra,
a virrasztó önérzet kiséjji kliséi,

szintúgy bezár a boz'art,
szegény, négykezes Mozart
héven és trolin ma önön magát kíséri.

KÖLTÖZTETŐ

legyél otthon a költözésben

apád bolyhos köntösében

legyél otthon mindig máshol

érkezéskor, távozáskor

legyél otthon a távolságban

anyád pelyhes vánkosában

legyél otthon, mikor mégsem

távozásban, érkezésben

legyél otthon a semmiségben

egy pántja-feslett neglizsében

légy az otthon, légy a levés

légy a több, mi olykor kevés

legyél otthon az ott-levésben

egy régi, poros oklevélben

legyél otthon, mindegy mikor

oly kevésszer, megannyiszor

legyél otthon az otthonságban

egy pörköltfoltos otthonkában

karöltve a messzeséggel

megannyiszor, oly kevésszer

ALANTAS ÉN

Nemigen látok, épp csak látogatok,

földszinti ablakán olykor benézek:

asztalán hamutál, koszos edények,

zöld penész eszi a rossz vakolatot.

Ha pont otthon találom, beinvitál,

a kezembe glettes vödröt nyom, spkalit:

--Sec-perc , kiglancoljuk a hédert--vagy mit,

ha megunt, az ajtóhoz kísér, kizár.

A nevét sem, csak, hogy a tíz per A-ban,

Ő nem tudja, én hol, sosem járt nálam,

így falazok neki--egy garzonlakást.

Hümmögünk néha, mint két ismeretlen:

--Olvastad a cikket, nézted a híreket?--Nem.

Ez van: látogatás és vakolgatás.

A BOUDOIR-I SIKLÓ

Az ember olykor épp csak elpisálna,

na bumm, el-elcsorogna, csöndbe, szépen,

nem állna tornasorba, díszvigyázzba,

na bumm, hogy olykor épp ne érje szégyen.

Topog, helyezkedik, hogy más ne lássa

-Falat, ha nincs, no, majd a közszemérem

emel közénk-, de győz kíváncsisága:

-Na bumm, mi van, ha mégis összemérem?

S ha közbeszól egy úr:--Soká tökölnek?--

szemét lesütve néz le pisztolyára

--Leülni volna jó, akár a hölgyek--

fut át agyán--, s nem itt a pissoire-ba

kivárni, míg a mítoszok ledőlnek,

vacogni, míg a rút hideg kirázza.

BOLDOG ÓRA

16h-20h-ig korsó Soproni 190 Huf

Élek, s ez ritka alkalom.

A fény kisujjnyi, törtfehér

sugár a kertiasztalon.

Tán megjössz, mire körbeér.

E nyári kert az árnyaké.

Nyugodt ez így ma. Gondolom.

A fény, akár az árpalé

szivárog át a lombokon.

Ma mégse jössz. A sarkon állsz.

A nap korongja fölragyog:

ezernyi égi vaskohász

locsolja szét a sörhabot.

Tudom, hogy ez nem épp vidám:

e nemjövés, e ócska szesz

--élek, s ez nem az én hibám.

Igérem, orvosolva lesz.

Radnóta


Ha létezés nem is, de forma lesz!

Akárha jó  halotti tornadressz,

összetart, ne félj, a másvilág,

köréd keríti bús kamásliját.



Amíg csak élhet, formában beszél.

Mi több, utána is.  Ha forma lesz.

Mert nincs szorongatóbb a semminél:

ha ráfigyelsz, egyszerre vanni kezd.


Maradsz? Lelépsz? Utadba áll a tél.

Eső szitál. Szmogot dagaszt az est.

A nem-levés, üres szalámibél,  

csak arra vár, kivesse rád latex  


kamásliját. A másvilág kisért.       

De mit tehet, ki gyárilag hibás,  

kit fojtogat, ha nincs integritás?


Dohányzik. Ül. Leír egy-egy klisét.

Itt élni így tanít, hisz nem vitás:

a semmiség a fór ma, semmi más.  

HALK SAMPON

(tévé  reklám)


Oktogon. Felhők szűrte fény.

Napsáv a café-k üvegén.

A sarkon barna hajszalon

mereng a bíbor hajnalon.


Blahán tél. Szürke homeless-ek.

Akár nagy náthás orr, csepeg

a kőkút. Taknya fölbuzog.

Sár. Vonyító  mínuszok.


Deák. Száz nikkel kisgyerek.

Demszky-pózna rengeteg.

Szemközt sötét szemgödör.

Pultost fejfájás gyötör.


Jászai. Esők dróthaja.

Kirakatban Schwarzkopf, na, ja!

Kihűlt szívekben keine kraft

--majd a hajhab összetaft!


Dohány. Trolik zsinórja lóg.

Menetre kész a zsinagóg’.

Motorja búg, járatra vár

negyedszáz büszke troletár.


Móricz. Borús ég, ködpamacs.

Villamos csöng. Ásít a Match.

Homály, csalóka látomás:

Egy munkás metró árkot ás?


Kálvin tér. Szitáló havak.

Járda-Tetris: műkő, falap.

A bánat aszfaltozta lét

építi néma hostel-ét.


Moszkva. Hétköz. Napsütés.

Sörrel kever snapszot és

Hubertuszt a virradat

egy Mc Donald’s boltív alatt.


Baross. Lágy szellő andalít.

No lám, egy éjjel-nappalít

épp légüresre fosztanak:

nagyvárosi lét-mozzanat.


Mennyi utca, mennyi ember!,

Mennyi up-date wellness center!

Csak ülök, s nézem sorsomat:

vakon száguldó Gyros-vonat?

SZAFT

Ha éltem is, csupán a nagymamának,

csapott kanál, ha volt, az élet sója,

pofámra, lám, kiült a lanyha bánat,

miként a zsír a jó rizses lecsóra.

Jutott idő dédelgetett parámra,

s e félsz cserébe lelkemet megóvta,

akár ha csöppnyi zsírt, magába zárta

a mélabú szelíd kohéziója.

De mára már a szív szorongni gyáva

--se zsír ,se szaft, se gyér lipid tavacska--,

ha épp vagyok, csak úgy akár a kása,

mit egykoron kerülgetett a macska:

önönmagam kihűlő rossz szokása,

koleszterin szegény veszély-adagja.

NUGÁT

"A Sztratoszférába feljutó vulkáni eredetű savak szintén
elősegíthetik a gyöngyházfényű felhők kialakulását..."

a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon

rumos, diós, kering a sok planéta

hegyekben áll a tejnugát a Holdon

zsebembe szárad édes olvadéka

de holmi krémre, mondd babám, ki gondol

e gejl, cukorkagyári hordalékra

te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom

savaktól ég, akár az égi szféra

legyél csokimba málna-grannulátum

leszek csigádba jó fahéj, igérem

s ha jő papírod oldalán a dátum

mi majd bután kacagva, kéz a kézben

akár egy-egy falatka, föl-le járunk

a zord idő metál-protézisében

KI FÉMBŐL ÉL...

ki fémből él, annak bronz a bőre

hasztalan hord föl szöget, csapágyat

kis rideg halmokat a konyhakőre

hiába ágyaz meg a halálnak

sírhantnyi nyersvasból jóelőre

mint aranyozott purhab-madonnáknak

arcára ül a hála porfelhője

az alázat ken rá furcsa mázat

Tudja, az Úrnak kemény a marka:

a végén minden be lesz vasalva

de addig is itt lent a szükség az úr

este, ha izzanak az égi fémek

felpolírozza arcát régiségnek

homlokán holdat fénylik a glazúr

SPRINT

Spáh Karcsinak

elértél végül gyűrött kézfejedig

fáradt-kék vénák, kihalt futópálya

megvártad: ma is múltad következik

megint a jövőt hagytad utoljára

visszafelé jössz már, ha ennél messzebb

a kanyarban gyér fű, vérpiros padok

a lomha szíverekben salak serceg

lám, körbeértél, megint ugyanott

lassíts, az embert úgyis utolérik

gáncsoló sorsok,  könyöklő holnapok

ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig

szép ez a verseny, szép és vontatott

lábad nyomán fürge falevél sprintel

szél duruzsol csak, hűvös, halk zene

tudd, hogy ha volt is cél, ma már nincsen

húzd meg a végét, hajrázz, halj bele

BONDAGE (Szabadság slam)

Refrén:

Talpra magyar, hí a Plaza!
Itt az idő, zár a Cora!
Reebok leszünk és szabadok,
mint röpke intim-szappanok!

Verze:

Félve, de mondom és írom:
nincsen e verkilbe' freedom !
Kéri, hogy élvezd, ordíts
a test, az az extrém bondage.
El-szóba-bringok a sírig,
hajt e sivár ady-building
Majd a halál szabadít
lelket, elmét s a body-t.

Nézz csak e testalkatra:
bőrpuha teszt-Alcatraz!
Íme az emberi giccs:
Hass, alkoss, aerobics!
Jaj, baba, édes a rabság,
hogyha muszáj a szabadság:
--Most, szabadulj, oda, ni!?--
Nem vagyok én Hudini!

Mintha a kiflihez adnák,
nézd, neki jár a Szabadság:
tétova szárnyai nyílnak,
rebben a hajnali hírlap,
van, hogy a karfán lógnak,
van, ki bescanneli blog-nak:
pósta galamb helyett aggály
szajkózó papagáj.

Félig áttetsző, sárga
füstüveg ablak a mára:
múltheti végtelen ívrét
kelti a hírtelen hírét.
Ó, hova tart ez a tenda !
Múltam, e matt remittenda
angyalok polcán emlék,
ennél már csak a nemlét...

Izzik ezer puha fémjel,
félprofi tolvaj az éjjel.
M7-esen csupa fénylény:
Pesten kívüli élmény.
Egymillió deka tonhal
parkol egy vén kamionnal.
Olvad a vers, mirelittem,
nézd Apa, ennyire vittem...

Bús, korareggeli szófaj
--feltör a mellből a sóhaj:
--Sörre cseréltem a Vectrám,
a hazám is büszke lehet rám!
Plüss pizsamája nyakán
bújik egy férfi elő,
nézi, mit ír a Szabadság,
őt meg a térfigyelő.

Refrén:

Talpra magyar, hí a Plaza!
Későre jár, zár a Cora!
Reebok leszünk és szabadok,
mint kékalgás, dús badok!

TAVASZI KOLLEKCIÓ

tölgyszekrényben a hold
csomag naftalin
fények molyolnak
fáradt ezüstmasnik

kopog az éjjel
házmagas sarkain
riszál Etyek felé
csámpáz, kibicsaklik

e szonett is, így jár el
minden verslábam
kis kosztümöt nézni
--dekoltált dizőz--

mint a február
a tavasz ablakában
a kirakat előtt
megáll, el- elidőz

ne fáradozz te se
újra divatba jössz
abszolút mindenre
ráhúzható vagy

mint a szerelem
a bakelit, a bajusz
része vagy az idei
kollekciónak

kifordítod még egyszer
meglátod
házmagas sarkaiból
a világot.

FEJFA 
(saját születésnapomra )

Ki huszonhét éve boldogan
izomból kőfalnak rohan,
se így, se úgy

nem adja föl, nem ám okul,
s csodálkozik ha álnokul
fáj a feje.

Mint jármába betört ökör,
kit köt az ős ördögi kör,
vénül vonul,

s mit húz, csak remekmű-igény,
egy nagy cseh író ül szívén:
drabál Hrabal!

"Fejfája" lesz e kőkapu...(úúú)
--tövébe inni jár a bú--:
hibája báj.

Ő is lemegy, hát, négy sörér
a nosnstop-ba, legyen kövér,
hamár homár!

--Mértéktelen modern világ!  
--így sír--Ne hidd, hogy egybevág
erény s arány!

Habzsolsz csak drága dolgokat:
míg éheztet a gondolat,
etet a tett!

Lám, mind csak dőzsöl és mulat,
önkontrollal nem vetve lat!
Konok kanok!

Sok nagyokos faltörő kos
magának fejfájást okoz:
Örök körök!

VARIÁCIÓK EGY KALAPRA:

Süveg Márknak 29. születése napjára

“Egy kalapról szól ez az ének
s e pár együgyű fura rím,
figyeljenek reá szeliden,
ó hölgyeim és uraim.”

Kosztolányi Dezső: A kalap

1.

egy szürke, fess civilkalap

mit nap fakított, vert eső

már “ad naturam" rímalap

s mint ilyen, megverselhető

tudta ezt annó Dezső

játékos-bölcs Kosztolányink:

elég egy lezser fejfedő,

nyári kiskabát, alá ing

s megy minden, mi menhető:

karöltve jár mérték s idő

2.

egy napraforgós díszkalap

rímügyileg szintúgy klappol

--verte eső, szívta nap--

mit várnánk egy díszkalaptól

legyen brokát karimája

zengjen róla égi óda

száz angyali kar imája

úri fennségét dalolja

míg el nem száll dísz-imázsa

s szotyi szemerkél a plázsra

3.

egy skótsapka vagy ír kalap

harántcsíkos, drága kelme

benne mennyi irkalap

elfér apró cetlikre szelve

de lám, véges az ég kegyelme! :

a lágy posztó-boltív alatt

sorshúzás és vakszerencse

szintúgy életművé apad

s ha mű életté, mű-balansszal

a Kossuth-díj is csak kalap sz...

4.

egy rap-kalap s alatta én

cintányéros selyemmajom

simléderén bársony, szatén

eltakarja sejem s hajom

s hogy is ne takarnaná

fejembe húzom szomjan s étlen

s hüppögök mint hajdanán

a tejpumpa anyám ölében

még jó, hogy hüppögök, naná

árván maradt pősze repper

porsche-m van koporsó gyanánt

mit kezdjek e főszereppel

vezeklek, hát, éjt nappallá

téve--bőgatyás kisangyal

lám, mégis egy kalap alá

vesznek engem önmagammal

CUKOR

Elszakdtunk rég, én mégis itt csöpögök

gyűjtőér voltál s én az infúzió.

Már csak intravénásan hatottak a sörök,

nyolc kellett, hogy meglegyen az illúzió.

Vörös volt a szád, s egy kicsit marthy-s,

krémes szózattá olvadt ajkadon

az elmúlás, az a piros Smarties,

s nem ez volt az első alkalom,

hogy Metaxa Bar, de törve nem

egyedül álltál (rémült gégecső)

egész éjszaka a kurva körleten,

míg s.o.s-t morzézott a jégeső

ízléses- és nejlonkabátodon,

s hallgattad, hogy:--Drága, van nálad koton?

Meg azt, hogy:--A férfiszív oly réveteg...

Cukor, ez az utolsó tétemény ?--,

míg szörcsögött az éj, a nagy lépbeteg

bús Mc Donald's-os katéterén.

TITKOS ÚT

Kossuth Club, 2009.

Hogy Monok legyen, netán Olaszliszka
--hosszú éveken át évődött e század,
hol lokalizálja táj- s emlékházad,
s nem lelvén helyét, ingázott oda-vissza.

Hány sötét ösvényre csalt e titkos út!
Mint holdkórosok, kóboroltunk biztos
léptekkel, s lám, mégis tétovázik most   
álmatag szívünk ajtódnál, Club Kossuth!

Hol újjászületsz, ott fogunk elesni,
ez lesz a vesztünk, e budapesti resti,
e közhasznú club, hol jazz-muzsika szól.

Érted áldozunk, ha ledér női tincsek
hurkolnak csuklónk köré lágy bilincset:
így oldozunk fel múltad béklyói alól.

A T-COMLÓ FIÚ

KÉRDÉS   (Recesszió- Varroda)

e nyelvet, mit ma emberöltök
--s ha öltöm is, csupán magamra--
elvarrom-e, tudja Ördög
tán Isten lesz, ki elvarrja

s vajon rőf lesz-e a mérce
felszakad-e múltam varja
ha éveim bomló férce
fonalát húsomba marja

lesz-e vásznam, szép deákném
tűfokán tevém, mi átfér
szó-horgolni versszakom

bejárt utat miért is járnék
ha van tét, úgy szép a játék
a végén úgyis elszabom

***

Nem lészen szállásom, akár a rabmadárnak  
rámfordítá sápadt radarját a bánat

így megyen ez idestova másfél esztend
vásárcsarnok boltjai régen odawestend

mintha fojtogatnék, eltorzult kezem
drót nélküli, hűvös Inviteleken

T-Comló fiú, felnevelt T.Komlós
mégis Pestre húz a szívem
ahol a borjú steak omlós

***

(Recesszió-Ózd)

mint hűvös csillét a tárna,
sínmeleg karom úgy várna,
vizespóló verseny
döntősét egy bányatón,

volna bennem százszám akna,
mindenikben feszt ott lakna
sújtólégül , akár egy                                                                                           rigófütty a bánatom

***

(Recesszió-Pest)

Téli kép, bús árnyalakom,                                                              fakón dereng a Telekom,
kásás fénye
vészjós ómen:

szakad a hó, mint a csekkek, 
jövőm bankcsőddel kecsegtet
--lakni lakom,
épp csak jól nem.

***

(Recesszió-Kozma utca)

E két sor lesz hagyatékom,
ha meghalni hagy a T-com...

***

kupak vagyok, kékes tető
más tollával ékeskedő
hős pennáknak olcsó mása
önhiányom megtolldása
saját magam zseb-pistola
kit megtűr a főiskola
hepciás nyíl és tegez
ki majd, ha a versét közlik
mindenkit a sárga földig
lenyilatkoz s letegez

***

...bankcsőd

s majdan sírod is

***

mint forró, piros lift, felszalad a láz
rózsáját bontja arcodban egy platni
mégsem olyan fájó magadra gyulladni
az izzószál mentén végül hazatalálsz

***

Két Nyugatos Epigramma (Nemzeti Sírkert)

Epigramma Schöpflin Aladár sírjára

Míg Te dicső haladárként csórón feksz' a mederben,
büszke halálodat olcsón árulom hexameterben.
Szídjatok, ez vagyok én, ki versbe' nem ismere fairplay-t,
Dettó, mint az az úr, ki engemet erre ma felkért.

Ön-kárán
(Ady Endre)


Szótlanul állok e verssel, épp csak a cím ami stimmelt.
Csillog a hajnali út szőnyege, mint Hollywood.
Víg, akit Ön-kárán fedezett fel a Nemzeti Sírkert!
Higyje el, itt, Ady End', a lét egy örök Happy End!

ÁLOMVERS

felgyújtam én is a házam,
ha nem vigyázam,
mint felgyújta házát az ősz

fekete fényben, vaktában,
hogy én se látam,
öltöztetem percemet

T.I.L.T.

Ne keress itthon,
már csak hűlt helyem.
Mintha ki itt élt,
rég máshol lakna.

Látod: kihűlt
hőmágnes és perem,
huzatos konyhám,
hideg tűzhelyem
szurkos vasrácsa
és főzőlapja.

E konyha és benne én--
játékterem:
hasztalan verdes
az ember karja,

húzza a szerelem,
sötét verem,
súlyos golyóhiány
egy flipperen,
halál-rámpán
ajándéklabda.

Ütöm hát; vagy letilt
vagy megadja--
néha szerelem, 
néha szétverem.

JAZZUS

Jelen Bisztró, 2009. január

Mi volna a "newschool"? Minden, csak nem ez!
Meglásd, te is, sírni úgy fogsz!
Kocsmák mélyén árva juke-box!
S kérdik majd:--Mindig ugyanaz a lemez?

S hogy:--Maga tán szatyor? Ez oltári jó!
Van két füle, hát hegyezze!
Tanulja meg, blues-e, jazz-e,
mi New Orleans, mi Jersey, mi Ontario!

Lám, talpa is van, és nem agyagcserép,
dübögjön, hát, míg a zene
ága-boga és levele
elvégzi e mágikus anyagcserét!

S szól majd a másik: --Ez az örök ritmus:
szájad húzod, s ők a nótád,
így lesz ez, míg húrt s vonót ád
a Jóisten s a jobbján Jazz-us Krisztus.

MERRY SZÖSZMÖSZ

A Karácsony arcunkon tompa pír,
szivecskés nejlon a jóakaráson,
maszatosra fogdosott csom'papír;
arcunkon tompa pír a Karácsony.

Ilyenkor a költő is csak frazír,
elpepecsel a csomagoláson,
lírát maszatol ujján a zsír:
"arcunkon tompa pír a Karácsony."

S ha így is öncélú a randa rím,
a zacskóba kerül még két mandarin,
s egy Hello Kitty-s masnit is rásom,

mint borostás angyalka oly arin
kiekszkuzálja magát: -Uraim, 
arcunkon tompa pír a Karácsony.

BUSZVEZETŰD

Teregetnek egy trolit;
öt húszkor egy álmos
elcsigázott fregolin
szárad a belváros.  
Zörög a kötélpálya,
felhámlik a zilált rost,
a fragmentált, sáros
aszfaltot köd tépázza.
Kabátja kecskebőrből,
vállán karszalaggal
fölszáll a pozsgás hajnal;
részeg ellenőrnő.

Tán épp e vershelyzet
szikrája, mi lobban
az áram alá helyezett
félmondatokban,
míg arcom ernye bőre,
mint Vileda ereszti át
bárpult-képernyőmre
a nyirkos narkolepsziát,
s némán elhaladva
egymás mellett: --Főnök!?--
biccent a Hold a Napnak,
mint a bússofőrök.

PREMIER ELŐTT

fordíts kis teát rám is 
reggel van, s úgy ízlenék
búgni e teátrális
közönyhöz főcímzenét

hogy eltaszíts, túl közel,
hogy felvállalj, túl távol,
csak átölsz, hogyha átölelsz,
hagyd...elromlik magától

majd meghajlunk szelíden,
hogy: "szép alakítás volt"
ha elnyúlva egy priccsen

a hűvös túlvilágról  
vissza tapsol majd az Isten
mint egy defibrillátor

URÁNIA

átrágja magát magán,
zsaketton, puhaingen,
ha magába csempészni
magából mást nincsen,

átrágja, át, szívmélyig,
zubonnyon, egyenruhán,
mindenen mit féltett:
mellényzsebnyi urán

így bámul önmagába ,
mintha csak egy árva,
önmagára fogott
távcsövespuskába,

átrágja magját magján,
átrágja, hiába:
nem kap bebocsájtást
szép Urániába

HA EGY TÉLI ÉJSZAKÁN EGY JAMBIKUS SZENESVAGON...

Török Attilának

ki költ, az van, hogy bús nagyon
s talán belül nem várva mást
el-eldöcög bután s vakon
mint jambikus szenesvagon
mi nem leli az állomást
a szíve holtteher, s ha már
az éjjel is vonatkocsik
kiszárnyabont a láthatár:
ma minden egymagában áll
tovább már nem vonatkozik
s ha mozdonyát, hatalmasín'-t     
betolja, mintha árnyvasút   
az est, magunk vagyunk megint   
terhünknek ott fektetni sínt
hol ötlet s rím nem párosult
s a tájba állomást ha fest
a képzelet, dohos motív:
csak ferde pára s néma füst
lep el minden paragrafust
s az éjj, e bús lokommotív  
ma ránktolat, csak gyors legyen  
ha itt ülünk fakón s puhán
akár ha vízumkérelem
e pénzügyőr-fehér telen
a semmi pályaudvarán

R.E.M.

 

Nem múlt még                  hajnali öt se,               
szemed már föl-               alá R.E.M-eg.
Álmaidat                           keveri össze
mint mix-et                       a crossfader-ek.

Olykor, hogyha                 meg-megrántja
lemezét                            az éteri,
arcod érzékeny                membránja
rezgésekké                      leképezi.

S olykor, de                       csak alig-alig,
-mikor szemed                  konstans retúrja
megszakad,                       s megint befutja
fix-pályáját                        faltól-falig-

ha közel hajolsz,               a bőrön át
tán hallani                         a muzsikát

 

 

VASIDÉNY

markát tartja minden csillagképnek
látványként mélyhűtött aprót tálal
fogfenve rollnizza a mindenséget
rollnizza óramű pontossággal

fiókja mélyén fénylik omni cent
virraszt a költő, arca ágy-ragyás
mi szakíró-szilárdság, rég elpihent
mi fajhő volt, ma csak anyagfáradás

s míg az este fémjén korrodálva
felpattogzik a hajnal rozsdája
egy ősi, elfeledett nyelvet beszél
egy megafonba a parkban a szél

AZ ÉLETFOGYTIG LAKÓTELEPRE ÍTÉLT VERSE BESZÉLŐRE

Ha Magával vagyok is, csak Önzök.
Múzsai bájával alig élek.
Disznók vagyok, és Ön a gyöngyök,
üdülésicsekk az elitéltnek.

Rácsok helyett zebrák ha vannának,
elmanagelném tán e tonna súlyt,
csak az hív börtöncellát Havannának,
kit a panel-magyarság sorsa sújt.

Csak az keresi kegyét, Kegyedet,
-Önnel még a különlét is csodás-
ki beszéd helyett csak rossz verseket...

De ott motoz minden daktilusban:
elhagyott, mint én e sorvégi rímet
"You don't know what u got till it's gone".

KÖTŐSZÓTLAN

néha a legkönnyebb a legnehezebb
hogy épp nekiindul, mégis megtorpan
és nem húz, nem húz magával kezed
csak ülsz a papír fölött kötőszótlan

néha a legkevesebb a legtöbb
hogy lenne rá szó, de leírnod nem kell
próbára tenned a dacos teremtőt
vakon ujjat húznod a végtelennel

lám, több a hangzatod, mint a hangod
régen jobban szeretsz, mint azt szabad
minden, mi tudatos volt, csak kapkod
erényed is csak hibáidból fakad

s csöndben a szorongás nyitotta fakkban
stócokat halmoz a leírhatatlan

 

TÁN

tán csak a törődés fals varázsa
hinni: valakinek jó, ha vagy
tán csak azért van szükséged másra
hogy szerethetőnek tudd önmagad

tán rátalálni sosem akartál
az se bántott volna, ha nem leled
most, hogy könnyedén tiéd lehetne, tán
fontosabb az, hogy elveszítheted

így többé magadat nem kell okold
mert ezt a játszmát senki sem nyeri

tán az bánt, hogy igazán tiéd se volt
s mégis sikerült elveszíteni

 

KARDIO-TOURS
Spányik Andrásnak

Dörzsölj magadba Rijeka
te naptejlő, UV-feka
gonddal epillált fazon
hadd gyöngyözzek és habozzak 
ködös rétegként naphosszat
bikinivonaladon

hullámozz föl-le végtelen
fakó prospektus képeken
akár egy EKG-teszt
s ha majd a csalfa szív megáll
te légy, ki spontán intubál
légy az, ki újraéleszt

kapj fel, röptess és dobálj
te hömpölygő, partmenti táj 
már-már delfini álom
múló, földi holiday-ek
végső értelmét, míg élek
veled definiálom

légy valóság kivül-belül
lágy kontúr mi bőrömre sül
pórusaimban naptej
mint szürke szél az ingeket
sivár paneleid felett
kötözz magadhoz, hagyj el

 

NARKÜSSZOSZ KUPA

Fulladni kevés, de úszni túl sok:
szemeidben két élménymedence,
kis koraéjjeli haláltusok
mélyén pupillád macabre dance-e.

A száj csúszdája lefelé ível,
hullámzó vízázs, nézd, mintha görbe
üveg volna az idő, hát, így kell
belefulladni egy sminktükörbe.

Egy merő csurom gallér és ingujj,
tudom, nem sírsz, csak a víz klórozott,
ma vegyesváltó, s a halál is indul,

farvizén csak úgy fröcsköl a kárhozat,
mikor a habokat szelve szárnyal
turbó-koporsós gumimatracával.

VERS A SZERELMERŐL ÉS A MATEMATIKÁRÓL

Oly sok idő megy el formaságra,
az embernek nincsen is élettere.
Mint ez a gondolat a szótagszámba,
napjaidba, lám, nem férek bele.

Még a magányhoz is jóval több kell, 
édeskevés tizenegy-két szótag.
A szerelem ritka prímszám, kettőnkkel
elsőre nem tűnik oszthatónak.

Nem vagyok én egy kimondott gépész,
ámbár lelkileg, ha bontok szárnyat,  
jön, s keresztbe húz mindent az épész,
rideg törtjele a boldogságnak.

Nézd, egy kétváltozós egyenletben,
ha kivonod magad, úgy minden borul:
csak ülünk itt, mint két ismeretlen,
ix és ipszilon megoldatlanul.

De várj, feladnunk nem kell azonnal,
azt mondják, egyre tágabb lesz a tér, 
s a mi életünk is, mint két vonal
a végtelenben talán összeér.

Kit kitettek, mint egy zárójelet,
ha írni nem is, számolni megtanul.
A végeredmény: maradnék veled,
én maradnék maradéktalanul.

 

NEM VAGYOK

Anyu, de nincs olyan, hogy nincs olyan,
tudom, megáll benned a szívroham,
mondtam már ezercsomószor, hogy bocs,
anyu, én nem, én nem vagyok drogos.

Vasárnap, és esténként kiváltképp,
mikor úgy kellene a világkép,
jön ez az izé, s mindent összemos,
anyu, én nem, én nem vagyok drogos.

Nézd, úgy ébredek fel minden reggel,
mintha a mellemben macskakövekkel,
de tudod, ami azt illeti, nos,
anyu, én nem, én nem vagyok drogos.

Olyan,mintha belülről a torkomra
egy nagy csokornyakkendőt csomózna
az élet, de persze vannak jobb napok
anyu, én nem, én nem,...én nem vagyok!

 

A REZIGNÁLTSÁG SZIMPLICITÁSA

mi ez a rezignált, élénk unalom
mi esténként hatalmába kerít
ha rádió szól a belső udvaron
s a lépcsőház ontja álmos fényeit

mért vagyok zsigerből ily elesett
mint annyiszor, ma is, szokás szerint
hogyha meghallom a szomszéd mecset
falai mögött a vészjós müezint

minden mi rémiszt, szörnyen evidens
nyugtalanságomra mégsincs szavam
csak az oldoz föl, hogyha a vers
mint szorongásom, oly sallangtalan

csak az köt le, ha ülök a balkon  
rácsán, és várom, hogy rámpirkadjon

 

ARCFIATALÍTÁS

e halk elválás ab ovo erény
oké, te tőlem, mindegy honnan nézed
mint sárga csekktől a tértivevény
úgy szakadunk el egymástól végleg

arcom, arcod soha ilyen ocsmány
egy kis hitelkeret csodákat művel
szívem, szíved ma biankó okmány
nagy buta nulla, írd ki betűvel

némi tintakék a szempillámon
jelentkezik fenti hivatalba
mint csomagot lepecsétel az álom
bélyegét szememre kiragasztja

s ebben nincs artificialitás
ez vegytiszta arcfiatalítás

TELEP

Margóig gépeli tele az őszt
billentyűzetén mintha sorházak
a tasztatúra koszos utcái közt
a gombok  paneleket formáznak

hol megveti kacska lábát a nyelv
otthonán kívül ott van otthona
tudja, elvek nélkül írni is elv
ha írva élni van elég ostoba

magasan fognak, mintha tejbegríz
forró ujjbegye alatt behorpadnak
mint jegeces hártyává dermedt víz
ha megadja magát az őszi napnak

föl-le ringatóznak,  mint a hullám
lakótelepek egy tasztatúrán

 

OLY GYROSAN...

olyan gyrosan történt minden
ott álltál a félig nyers hús mellett
kértem, hogy csak egy kicsit csípjen
de te csak locsoltad rá az erőset

kérdeztem, hogy csípős a szaft-e
már javában sistergett a Körtér
de te csak locsoltad rá dafke
minden olyan gyrosan történt

a félig nyers Körtéren álltál
már javában járt az első busz
úgy forgott a láthatár nyársán
a napkorong is pont mint a hús

oly gyrosan kellett szállnom buszra
épp mondtam a csípőset bele
a nyárson még javában forgott a pulyka
s a Körtér együtt sistergett vele

BICIKLÍR (Critical Mass 2006-2008)

pirkad mint egy lányregény
mint ébredést halogatlak
álmok láncán, láncszemén
belém kötlek filmszalagnak
göccen az agy, ócska racsni 
fémkapcsait képre-kép
próbálja meg rákapatni
mint filmjét a mozigép
leforgatom, fején áll
két egérfül-kerekén
filmvetít a kerékpár
a nyár kis premiereként
elzárom a halogént
lassan kialszik a pászma
a torkában elhaló fényt
mint habkürtöt szívja magába
pergetem, hogy montenbika
ezt a szarvas, pimasz szót
nézem, hogy a grammatika
ráülteti Picasso-t
ami tegnap csillag volt
bicikliánc ma az égre
hamvába hullt dinamó
ki lesz ki minket lencsevégre

HANDICAP

Tavasz, fény s más hasonló ügyek
szíven találnak, ha ablaknyitok:
lágy terroristák a parkban a rügyek,
ropognak mint a Kalasnyikov.

Én futópadomon önjáróbeteg,
-nem maradt más, csak szótlan bambulás-
hogy ne szakítsunk, ma is távol leszek,
ó Szerelem, te gyilkos ambuláns!

Számládra végül is nincs mit írjak,
épp csak potom huszonhét évem
hagytam ott nálad mint vizitdíjat,

s mint most is, a vágy üres kórtermében 
csak ülök s nézem, ahogy a neonok alatt,
mint arany tólószék végiggördül a nap.

VIZOVITZKY SZERELMEI

jössz te, s nem tudok vigyázni
stramm portámon két kopasszal
szívem zártkörű vip
s erre jössz te éves passzal

jössz te, szexin, készakarva
szemed két mélyhűtött lándzsa
úgy sétálsz, mint kés a vajba
befelé e lelki lounge-ba

a szesszel üríteni x-szer
próbáltalak, Uram segíts!
mint poharamat a mixer
úgy töltesz föl újra te is

csak még egyszer lennél enyém
nem kellene más egyéb
ó ha újra feltéphetném
szerelmed szép zárjegyét

rászabva kis igénydre
mint megannyi sörkupon
beváltatlan igéretek
várnak sorban a pulton

lényed mint a bor, túltengett
bennem e zord alkonyon
hogy ne látnálak a pult mellett
nincsen annyi alkohol

jössz te, nem is jössz hanem mész
úgy mentél el, itt se voltál
vip passzoktól nehéz
életemből kicsekkoltál

éjszakámért megfizetek
a szolivörös Hajnal standol
jobbára egy felvizezett
verssel jövök ki a strandról

míg Hajnalka pultját veri
szerelmünk nevét idézem
arcod foszló cocktail cherry
a feledés nehézvizében

s bár feljön a tetejére
a tudat mélyén múltam ott él
szépemlékek cseresznyéje
alatt a fanyarú cocktail

HAUTE CULTURE
...a (Var)róka az (Var)róka,                
a (Var)róka az (Var)róka ...

öltészet ez csak, előszó
kiskabát egy rossz szonettnek
papírom ma bús fashion-show
a sorok mintha koszlott neccek

kéne már egy trendi vers style
add rám zakód Endre, Ady
hátha előbb-utóbb megszáll
az ihlet, az a lenge body

mint nagy mellényt, hány szót kitűr
e vers is, -mily hiú dolmány-  
így vonul, büszke haute culture

füzetlapom kifutóján
s legmélyen a szövegtanba
vág be: nyelvi szövettanga

TŰKANÜL
"Minek tűt keresni a szénakalzalban?
A széna puha, a tű meg szúr..."

hogy értékelni tudja majd, tűkön ül
-a nemfájást: negatív szénaboglya
lágy szalmát rejt egy-egy szál kanül
ha félelmét szálakra szétdadogja
téli éjszakák éle elkaszál
szőke nappalai rövidülnek
mint csokor derékbatört szalmaszál
tán holnap eladják cirokseprűnek
szárnyukat bontják friss fecskendők
-hát mégis szabad bánkódni mázlin-
mint dartsok egymást ütik az esztendők
a gyűrűző idő vak céltábláin
tán szemet szúr e bálányi nikkel
de ha végül el kell, hát így menni jó
az értéket nem látva, annyi kinccsel
szalmaszál helyett kazal injekció

LEHUNYT ÓRÁK SZEMPILLÁI

Alkonyat volt, akácfák
a Via Michelangelón:
nadrágszoknyás apácák
szent divatbemutatón.

Mint egy Nino Rota kottában
felhangzó, baljós refrén,
ismétlődtek a sorházak 
lent a Lungo Teverén.

Ráült az est Ostiára,
nyirkos fényét szerteszórta
a hold, mintha egy focipálya
égve hagyott reflektora.

Köd szállt a katedrálisokra,
csak orrhegyig lehetett látni,
a tornyokról vakon pislogtak
lehunyt órák szempillái.

Róma miatyánkban úszott,
tetőkertnyi csöndek alatt
pa-pamm, pa-pamm a parti úton
egy Alfa 200 ct haladt.

***

Bokáig az alvó sárban
csontig hántolt minden képet,
minden szelet valóságban
volt valami filmelmélet.

-A plán a snitteket felosztja-
mondta-mint verssort a szó,
sőt, a plánok nézőpontja
tovább, tárgyakra osztható.

-A sötétség foglal keretbe...-
szólalt meg Pelosi hátul
-Lám ma kikockáz az este,
mi is hányat kikockáztunk!

A szerelem kitárja markát,
mit neki fals bókok ára!
Lassan átfordul a sarkán
a szív cinkelt dobókockája.

Vakít elefántcsont fénye,
tetteinkhez közünk nincsen,   
pa-pamm, pa-pamm rendelt helyére
gördül a vágy, s vele minden.-

***

Félrerúgtak hálót, félfát,
izzadt ingjüket feltűrve
tolták rá a 200 Alfát
a szagos, frissenlocsolt fűre.

Öszefonódott alkaruk,
Pino utoljára látta,
hogy Paolo kapura rúg,
suta öngólt, félpályára.

Felhő nyalt az ujjnyi holdba,
nyelvén sötét, vasas íz volt.
Aranygyűrű hullt a porba,
egy kardigán, s Paolo így szólt:

-Magamnak vagy nekem ártsak?
Én, ki önnön hazug mása...-
pa-pamm, pa-pamm és aztán már csak
a vér, s az ütő puffogása...

ÉPP CSAK HALÁLOS

(Két dalszöveg a II. Slampoetry-re a Kőlevesben)

APOSZTRÓFEA

mit kaptál, nem a jellemem
külcsíny vagyok, semmi más
csak te hitted, hogy "kell legyen
a lét mögött identitás"

nem számoltál a többivel,
bár formában nincsen hiány,
hogy vagyok, még nem tölti fel
kongó egzisztenciám

békülni nem volt hova
nem lehettem egyszerre
a "fájás kiváltó oka"
s önnön hazug gyógyszere

hogy "szeretlek", csak nyers nyelvtan
s ki üres, részed nem lehet
semmim sincs, hát velem van
az hogy elengedtelek

NYUGAT SZÁZ

Ha a reppereknek szólnak, hogy száz éves a Nyugat,
ők méregtelenítik a torokcsakrájukat,
lelkileg egyé válnak Ignotussal,
s meditálva ülnek órákig lótuszban.
Mert meggyőződésük, hogy verset írván a
Móricz Zsigmond körtér is Nirvána,
és csak azér', mer' nem volt mind osztályelső,
még inkarnálódhat bennük egy Osvát Ernő.

Mer' a repkatona nem Vas István, nem, hogy Petri,
de a Szolnoki szólt, hogy van ez a slampoetry,
és hát lehet káromkodni, úgyhogy: shit, fuck, bitch,
éljen a Nyugat, éljen Babits!

Aki még életben van, szólok,
(hogy el)múltunk száz,
me' ez itt csak turház,
ha megy a Kultúrház.
Illaberek, hiphopperek,
nézzétek: a világ kerek,
visszaér hozzám csapvíz,
ha belevizelek.

Ha a reppereknek szólnak, hogy száz éves a Nyugat,
ők átüttetik a West Side* tetoválásukat,
mert minden ami nyugat, az számukra szent,
hiphop-ra Nietzsche-t olvasnak föl,  repre zent!
Bár az Kelet, mégis nyugodt, mint a kávéházba
egy generáció lenni Csáth Gézával,
de mióta rájöttek, hogy élt Tóth Árpád,
az önbecsülésük, hát, az kész totálkár.

Mer' a repkatona nem Vas István, nem, hogy Petri,
de a Szolnoki szólt, hogy van ez a slampoetry,
és hát lehet káromkodni, úgyhogy: shit, fuck, bitch,
éljen a Nyugat, éljen Babits!

Aki még életben van, szólok,
(hogy el)múltunk száz,
me' ez itt csak turház,
ha megy a Kultúrház.
Illaberek, hiphopperek,
nézzétek: a világ kerek,
visszaér hozzám a csapvíz
ha belevizelek.

HOMMAGE A PINOCCHIO

ne hagyj így darabokba
az éjjel lapszabászat
már túráztatja tompa
körfűrészét a bánat

végleg lemorzsolódok
minden perc egy szálka
már nincs velem a dolgok 
régi viszkozitása

csak fásulok itt richtig
míg az ablakban a gitt
kötögeti mint mindig
gumipulóvereit

széthullok mint a farost
ne nézd ősz-öreg arcom
várom a hajnalt, kisiparost
hogy összeragasszon

NEM TUDOM MI EZ, DE HÓ NAGYON

A télre bennem mennyi szűk szó
teregeti gyöngyszövetét  
a város ülepén a szűzhó 
sáros tisztaságibetét
annyi vatta, hogy az nonszensz
a szél mint csípős Airwaves-ek
ha nem múlik e fehér menszesz
idén én is elvérzek
librum, libri, libress
lapocskát lapocska követ
a rétegekkel együtt libbensz
kicsi szárnyas verseskötet
hol a napsugár, hol marad
a vibráló délibáb
már csak csodálod a nyarat
mint egy ritka génhibát
s végül, meddő emlékedül
mint meg nem írt vers, e tél
épp hogy megetermékenyül,
csírájában elvetél

CENTENÁRIUM
A Nyugat 100 éves évfordulójára

Te század, aki magányodat
megpecsételted a Holddal,
lapodon az hány lenyomat,
s száz év magány, az hány oldal?
Légy hű gazdája e számnak,
s ne szégyenlője korodnak,
hisz száz év után egy század
jórészt csak fiatalodhat.
Majd felhúzom, hogyha fázom
vastag másfél-emberöltőd,
hogy védjen az influenzától,
mint bejáratott felöltők.
Irodalmad se palástold,
a nagy Nevek, mint bajuszkötők
óvják a lelapulástól
a sok hiú írót s költőt.
Mert pörgünk, a világ kerek,
s ha majd a forgás belénkfagy,
megállunk mint bús fiákerek
alatt a dermedt kerékagy,
de addig most már forgunk tovább,
elvezzük, mit e szép szám ad,
s megírjuk: túlélte korát
bennünk a huszadik század.

A RAKOTT PADLIZSÁN CSÖKKENTÉSE

Végy két padlizsányt
'egnap reggel
az Irakban állomá'
szeleteld fel !

'patok létszámcsökk'
végy két tojá'
'be David Patreus
'emlemorzsá'

'merikai csapa'
'bosra verd fel !
'rancsnoka washing'
méretű serpeny'

'gresszuson hétfőn
felforr az olaj,
követtel közösen
bepannírozva

a padlizsán szele'
elő bagdadi
gyors helyzetjele'
is hozzá adni

a spaghetti szószt, és
sütőbe vele !
Tetejére ízlés
szerint resze'

'tan csökkent az e-
rőszakos csele-
kmények és felekeze'
tizenöt percre,

öngyilkos robbbant-
-gatások száma,
kívánunk Önöknek
sok jó étvágyat!

-1988-

Télszag volt, füstízű szél járt
a fagyos vájlingok között
kint hagyták a kockatésztát 
megdermedt a kőrözött

béke volt és minden mi szent
elkoccant két kör birsalma
rongyszőnyeg-lelkeken pihent
esték házörző-bizalma

aszpik volt és bádogvillák
nem volt szerep, versremény 
fénylőn csorgott le a világ
mázasbögrék peremén

téesz-próza volt és vaspor
kormányhű románc írók
tolla szántott mint a traktor
dőlt a takarmánycirok

zserbó volt és Sztálin torta 
bejgli volt s hajadig mák
már akkor sem számítottak
Marxista paradigmák

mi leszünk volt, ha majd nagyok
és jobb időket kivárván  
láthattuk a Viharsarok
egén sincs más, csak sivárvány

pudling volt és honvágy ropi
torkod szondabikarbóna
fojtva, mintha Horváth Rozi
át halálodig karolna

otthonka volt, fatalista
báj, nem húztak szemspirált
csak a bőr, a szappantiszta   
elmúlás mi inspirált

büszkénk volt és rózsakertünk
dinnyehasunk és diófa
hálós sportszatyorral mentünk
délelőtt a sarki boltba

hó volt felöntve vér shake-kel
disznó, vágás, s mit bírt a szív
közvetítette mérsékelt
képeivel a BBC

a fűtéssel volt megint mi van
mézesteás tél, sízoknis
ott didegregett ujjainkban
egy nyár témájú szinopszis

angyalok volt, pohártiszta  
fáradt szemükben tükör
s az én szemem verődött vissza
pohár tekintetükön

sírtam volt, és mint egy árva
akit otthagyott a gyám
követtem a szobáról szobára
férfiarcú nagyanyám

CONFINI DI UN PUNTO

all'ufficiale Emidio Orlich

per tradurre sono stanco
sconfinerá questa sera
l'idea, aspro rifugiato
questa lingua-barriera
per finire qualche stanza
non avró piú di un mese:
"licenza di convalescenza"
in una scatola cinese
entro il trentun' gennaio
a limitarci, oh, chi c'era
addirittura giá creando
un caso di frontiera
eccitate só' le rime
accennano l'un'all'altra
le separa il confine
d'una riga dimezzata
sono vuoti i bagagli
solo il mio cuor' "pesant'"        
lasciato dietro magari
un gruppo d'enjambemant
scrivo in guanti bagnati
non vedo nulla di ció
che potrá poi asciugarmi
non ho che "verso fradicio"
dov'andare ormai non c'é
si contrae giá l'inverno
e dove trovi il confine  
d'un punto di riferimento
ne' comincia ne' finisce
a limitarci, oh chi c'era
lascio qest'ultime srtiscie
come mia frontiera

VADNYUGALOM

Egész álló Ertéjjel
hangyát szitálnak,
dobozba teszik,
s eladják adáshibának.

Szitálok én is
-nem mind Arany, ami félig-
csak ez az ócska klisé,
mi kissé kiegészít.

Antennám oválja,
te, western-glória!
Lehet-e a költőnek
úgy lasszóznia

halálon innen,
adáson túlról,
hogy ne a hiba legyen,
mit magához hurkol?

Te vadnyugati szentek
kabátakasztója
miattam lógsz,
s most mégis te hagysz lógva.

Hogy lehetsz
-ismét egy klisével élve-
bitóm s jeltovábbítóm
ily csúfos vegyítése?

CSENDRÁCS

törik hangod pókhálósra
hangom itt-ott beleragadt
szúnyog , száraz foszlányokkal  
tölti föl a hézagokat

(ide te írsz).................
...............................
..............................
.............................

egymásra  rászánt
félszavak hullanak
át a csend rácsán

két egymást hívó szextelefon
hazudni egymásért, 
szeretni másodperc alapon

BÚCSÚ       
"...tán összedrótoz bennünket az Isten"

Az ősz ma lombtalanítás
ne szégyelld, vetkőzd le te is
mit máig bearanyoztál
dobáld le rézlő díszeid
ha fáj is csak nyerhetsz
ma ürítik a lombon át
e bús szerencsekerekeket
a levelek lejárt tombolák
tán a miénket is kihúzzák
s e nap majd vásárfiaként
gyötört arcunkba kacag,
mint filléres diadém
tán fogunk kaucsuk halacskát
s csak nézünk ametiszten
ha célbalő ma velünk Isten
s nem árul zsákbamacskát

BOX NAP

verőférjes tompa nappalok
bokszkesztyűk a nap óriáskerekén                  
én is, mintha butaütni volna ok
egy zsák lidokaint pofozgatok
altatóorvosok vekkereként
mint egy pofon rámvirrad, elbolyong
olykor az ember kómás bíró
mint akit homlokonütött a gong
ringpuha égen rézkorong
egy szupernehéz bújú kortárs író

SZERELEM

A szerelem olyan, mint mikor tusolunk
feltekerve egy nets-esőkabátba
s még hisszük, hogy több ujjunk van mint luk
hogy egy alkalmi dugó tán mindegyikbe jut
mielőtt át-, mielőtt beázna

POLISZ-dalszöveg Német Jucinak

Minden rendőr a Holdról jött     
egy rendőr az belül oly tiszta
elszorul a torka
ha felnéz a holdra                                       
és felsóhajt: úgy vágyom vissza

Minden rendőr a Holdról jött
egy rendőr az hány év alázat
éjjel műszak után
felnéz és szalutál
a nagy fehér tányérsapkának

Minden rendőr a Holdról jött
egy rendőr az hány érzést visszafog
zubbonya mellén
sok hűvös jelvény
csörömpöl mint a csillagok

Minden rendőr a Holdról jött
egy rendőr az ott van és nincsen
csak néha ver bottal
és akkor is okkal
egy rendőrben ott lakik Isten

Minden rendőr a Holdról jött
s a Holdon más a tömegvonzás
más a jobb és a bal
így állást nem foglal
nem teszi le vakon a voksát

Minden rendőr a Holdról jött
de lovát se hidd ma gyarlónak
nem jellemző
rá a szemellenző
gazdája vak a magyar lónak

Minden rendőr a Holdról jött
egy rendőr mi küllem és érdem
testén a formás
űr-uniformis
csillog a sápadt holdfényben

Minden rendőr a Holdról jött
egy rendőr az ösztön, dúló vágy
anya és szerető
gépágyút kezelő
hárommellű diplomás ufólány

POSZT TATA

Ropogósra fagyott jégeralsók
tél derekàn az àgvégeken
szégyenlős nagypapàk a jégcsapok
csöpögnek szalonképtelen

ha àllni nem àll, mindegy, merre lóg
lettél halottnál öregebb, poszt tata
belejt a tavasz, szexi urológ,
s mig a vizeletdíjjal basztata,

tüntetőn permetez kint a hó,
hàtulról benyúl, s mint prosztata
a fàjó jövő kitapintható:

kétezernyolc öklömnyi jóslata;
de a költő még magàt így bíztata
mi ma hugyfolt, tàn holnap tintató

*  *  *
"Némónak, Rusinak  és Bartók Bélának
a lelkiismeretes festésért"

Csillag, csillag, csillag
falhoz vágott pemzlik,
a létrán teliholdilag
egy vödör diszperzit.
Csak a törtfehéret látod,
pupilláid festi,
felvitted hazugságod,
s hagytad fejedre esni.
Míg az új valóság szárad
egy szempillányi ecsetben, 
kedvenc fóbiádat
lefóliáztad,
s most ülsz e fehér csendben.
Csillag, csillag, csillag
felhazudott pemzlik
hitted, hogy telihold vagy,
lettél vödör diszperzit.

KÖRSZAKÁLL

Túl kócos korszakán
a felelőtlenségnek,
mint zsenge körszakáll
a pubertás évek
a gyermekkor arcán
lassan körbeérnek.
Ilyesmit konstatálsz
meg, hogy egy komplett hatökör,
ha tükörbe nézel,
s mondjuk a konyhában állsz
(lírai hatókör).
Kint már gyárilag is tavaszodik,
az esték rövidülnek,
fodrásszékbe ülnek,
nyír a hajnal, diszkrét Panaszonik,
már nem úgy éjszakáll,
már nem úgy szúrja az arcod,
s mit egyszer levágtál,
vissza nem ragasztod.
Mi is lehullunk holnap,
mint egy frufrut elcsatolnak,
a sors, e kevély fésű
elválaszt lélektelenül,
ha nem olyan esésű.
De szívemnek immáron
nincs más óhaja,
ha eljön a halál
nagy, szárnyas ollókon:
csak legalább hadd legyek
Buddhák póthaja,
ha már így végleg
elfodrászolódom.

BUDEPESMÓD

Budapest füstös nappalim,    
ahova talpig fáradtan
érek haza aznap is,
ha éppen otthon maradtam.

Budapest a dús szád.          
A Duna a mosolyod,
ha fürdéskor a duschbad
pont az ajkadon csorog.

Budapest az önmarcang,
a hídvám és a sarc.
Egy elmemélyi néma hang.
Egy arc nélküli arc.

Ha szélesebb lenne,
lehetne gyúrópad.
Rajta tricepszezne
egész Európa.

Budapest az éjszaka:
egy lehordott zsúrnadrág.
Épp hogy egy kissé szakadt.
Épp hogy túl nagy rád.

Tömény szoknyaköltemény.
Klasszikus, de kortárs.
A konformizmus kosztümén
Pest a mélydekoltázs.

Budapest izzadt, sós ing
csak úgy belehányva
Európa shopping
papírzacskójába.

Pánik és malteregó.
Kis szájszéli komplexus.
Egy kifosztott Tesco
polcán hagyott konzervhús.

Pest: erkélyen disznót vágni.
Lakótelep, terasz, kiskád.
Hogy tavasszal a Kosztolányin
virágzanak a rasszisták

Pest a füst, az alkohol,
adatok a vérben.
Pest, hogy feszt italozol
akkor is, ha épp nem.

Pest, hogy késni megszokol,
Pest, hogy nem is méred.
Pest egy lusta metronóm
nyelvén az eltérésed.

Pest egy kimustrált szokol
porlasztotta éter.
Szemcsés hanghullámokon
megszakadó vétel.

Budapest borsósüket
fal mi befogja fülét:
Féli megértésüket.
Pest rossz hallókészülék.

Pest: gyors lakóházak,
lerakat és outlet,
az elme alagsorában
egy kiadó ötlet.

Pest a lakáskultúra,
s hogy realestate kívánok.
Pest a jólét kontúrja:
dívák és díványok.

Város túl a városon.
Ahol várom, ott van.
Pest egy távoli rokon
épp látogatóban.

Talán én is Pest vagyok...
Pest a pestiségem.
Pest,hogy rég Pesten lakok,
s nem lettem pesti mégsem.

Egy rag, mi rossz helyen csüng.
Egy képző, miből jel lett.
Pest, hogy elbeszédülünk
folyton egymás mellett.

Pest, hogy az ív inspirál,
ha körhintál a rím, a stíl.
Pest egy tele írt spirál
lapon a rotringlispil.

A szókötés, a kézimunka,
egy kényszerből felvett
póz, hogy egyre csak magunkra,
hogyha öltünk nyelvet.

Pest az etvasz és a kunszt,
hogy mersz még bravúrozni.
Pest, hogy végül megtanulsz
bilincsben azsúrozni.

Budapest egy gruppen,
mi egyszer tán elszinglisül.
De most tág, s ez így gutten:
dugjuk dajcsul s inglisül.

Elégia és pátosz.
Pest hogy már csak körben...
hajón belül lapátolsz
egy felmosóvödörben.

Hogy a halált vállalom. 
Pest: kő az epében.
Szép, gömbölyű fájdalom
az ország közepében.

ESTI KÉP

Hálni tér az éj
a nagy fekete kóborló
sírhantja sekély
bíborszín koporsó
borong a komor erdő
villan hegyorom
fájdalmam oly meddő
mit ér mosolyom
a csend fonálja átsző
hasztalan és pőrén
mint haj és köröm
mi halál után tovább nő
az este hideg bőrén
magam áterőlködöm

ŐRULETT

elpuffognak ágyúsüket babok
csövében ringtaja őket a hét
aki összeszedi nem én vagyok
ha szétszórom olykor a hétköznapok
sok kis elhasznált töltényhüvelyét

önajnározó, hazug őrület
minden hetem torkig csőretöltve
teli tárral játszott oroszrulett
nincs mindíg kéznél, ha épp rosszul lett
az ember főbérlője, hogy főbelőjje

forgótáram el oly könnyedén nyel
napjaim koszorúnyi rózsapatron
elmémen egy zsák nyomasztó ténnyel
megtanulok célbalőni vaktölténnyel
már a próbálkozást is sokra tartom

***

parázsolj még most ha musz'
hány slukk van még hátra hány
parókát lenget a dohány
s lassan égve, hogyha múlsz
majd emléked le poszt hamuz

***

ötven után kifelé
vágóhídra mész már szépen
az élet lassan kifilé
szülinap a mészárszéken

***    

hol én csak lábszárt, nyakat
te ott kapsz szárnyakat

***
a hold ma dermedt, fénylő orr
a Deák téri fákon satnya
gyöngyök, nyálas égősor
mikulások fagyott taknya

***

forró műkorcsolyák 
szemem hagymáit szelik
lekopogok minden csodát
felzokogott jégkockák
rendszere szétesik
kis, szögletes bánat
mi feltölti szobámat

(Ő)szinteség:

szaros pelenka

rossz ballonka

bát

ami csak egyre át

fordul s kidobja

bűzlő tartalmát

SZÚRPICIT

"Ez is kissé Parti Nagy
mikor leszel, az ki vagy?"

Hurkot vet az esti nyál
fanyal, formátlangy elem
nem állaga predesztinál
csak hogy folyvást lenyelem
torkomon akad e lasszó
magam belülről akasztom
ki mondja meg Münchausen
mintájára hogy húzom
ki kedvem e lágy melaszból
csak a lókóc szúr picit

nyelőcsövemben e szuicid
déltuánon s attól félek
pont úgy mint ahogyan élek
a halált is eltúlzom

HAJCSAT

álló nap csak fútt s fútt
nem bírták összetartani
e termikus frufrut
a szél szárnyas hajcsatjai
s ennél mi lehetne szebb kép
mint hogy hajcsatok a lepkék

HALOGÉN

Szobájában nyirkos télcsend
maradt este tíz órára
csak az olvasólámpakörtétben
fuldoklott némi izzó pára
hangján hol volt saját a szín
meglehet még színnek nézi ha
agyában elpukkant egy ultramarín
árnyalatban játszó színesztézia
mint zárlatos discolámpaizzók
remélte, hogy a fáradt halogén
ha már üres belsejéből kifolyt
majd kívül verssé sűrül üvegén
de világos: bármilyen lárma is volt
a végeredmény csak elhaló fény

ŐSZI KÉP

kiengesztenyék
gombok a szeptember kabátján
a levelek ezer tenyér
félre gombolják az estét
a vézna október unokabátján

VÁRTAM

voltam felfelé dekadens                     
este a holdig felestem
visszahúzott húsz deka vers
így gravitáltunk permanensen
lassú fengsúlytalanságban
míg hogy bejelentkezz, vártam               
végre már az MSN-n

hogy szintaxis és metafóra
között könnyű kötés legyen
hasonlat a hasonlóra
rímelt a fél-sorvégeken
lassú fengsúlytalanságban
míg hogy bejelentkezz vártam
végre már az MSN-n

húsz forintos hőmérőket
lázlassú egymásutánban
szivtam s én is hőmérő lett
em a saját árva számban
fuldokoltam híg anyagát
így járt a halál higanya át
míg nem gömböcskékre törtem

PÓSTÁSBALESET

Boríték nyelvemre tapadj rá
szerelmünk lepedőnyi bélyegéül
a celluloid ízű veszély
amit a ragasztószegély
hordoz, elkísér, ül
mig velem vagy-ne félj-
maradok-baj nem ér-
ki sért, s ki lelkisérül

szívem egy elsősegély
doboz-megint sose félj-
tele van még félig
kiürülni nincs esély
rajta csalódások mély
vörös sos-e fénylik

ily közel és távol
egyszerre magától
más nem is lehet
csak egy póstásbaleset
érzelmeim hossza
felér egy csóknyi távval
csak lesz-e , aki viszonozza
póstafordultával

MOT JUST
"Hitt a "mot just"-ben, az egyes-egyedüli
helyes szó alkalmazásában"
Hemingway-Vándorünnep

zárná, de csak nyitja
szavunk csupa kulcsezüst
felülünk körhinta
kulcscsomóinkra
s elénk ül a "mot just"

mindig egy kanyarral (raggal?)
pont előttünk nyargal

nem érjük be, csak mintha
s amit szavunk jelzett
rossz utánzat, minta
mihaszna hintáinkba
magyarázott Elzet

FOGAS KÉRDÉS

Fogas vagy kérdőjel (?)
(...)
Meztelen karnis
Minden csupa nikkel
tudni kell
mit akarn' is
(...)

APRÓLÉKOK

Pontosan késik: egész nap éjfél
Párizs: elromlott zsebóra
lapján rostokol az Eifel
beragadt nagymutatója

***

Hátra hagyja személyragját a szó
Ha már egy szavam sem lehet veled
Mint műszempillával a ragasztó
Velem van, hogy elengedtelek

***

Veri harsonáját, veri
a szív, kis kürtök reze zenél
s te bírsz bennük zene lenni
anélkül, hogy megrezzennél

***

Már hozzád sem lehet közöd
elcsúsztál a magánszférád
könnyelműen levetkőzött
szociális banánhéján

ERESZ, MAGUNKHOZ
Vikinek

hogy legyek én az erősebb
ha már gyengeségem virtus
őszünk: megtapadt esőcsepp
ereszén a bús időnek
lassacskán végig fut

alá állunk, egye rosszseb
tudván ez koránt sem víg tus
mennél szűkebb a zakózseb
metaforikus cipőnkbe
csak annál több víz jut

s ha földet ér e apró vízcsepp
csöpp szépségét felnagyítjuk
hátha majd felnagyít minket
múltunkat, lágy esőinket
de már csak levét isszuk

KÖRÖMÓDA

Húsomba nőtt már az este
mint egy lábujjköröm
addig nyírom egyenesre
míg újra be nem töröm

Egy hét ujjú kéz a hét
minden alkonyatkor más
lilára festi körmét
a véraláfutás

Lazán behajlik a kedd
és, hogy igen, kapd be újra
megint bemutat neked
a szerda középső ujja

Épp mikor már át vagy esve
a nehezén, s minden perc öröm
lám húsodba vág az este
mint egy lábujjköröm

VÖRÖS BOIRE
Tóth Attilának, Párizsban
"még egy pohár vörös boire"

A silány bor, mi tegnap tablett
ma-holnap üvegben feszít,
de ez a formatani többlet
nem éri színét, s ízeit.

Hogy karcsúbb, vagy hasasabb lett
csak egy problémát képez itt:
Nem-e az a nagyobb gaztett,
ha ettől ízét élvezik

HARANGSZÓ

Miért énrám haragszol,
ha egy órát tart a harangszó?
Mármint a lecsengése.
Nem érted te se, én se:
Hogy egészkor már régen szól
mert, hogy abba se hagyja
az ember azt hiszi fél egykor
megy a déli vonatja
nem merek feléd élni
lassan befelé szarok
mint az angyalok
és nem fog kiférni
nem lehetnénk ma este
kicsit tőlem mentes
mint plüssmalacot a hentes
kérlek, pihentess
tudom egy lélek-két test
de ha ez annyira bevált elv
a szakításhoz miért kell
mégis két pszichiáter
csinálod itt a csendet
s e csend olyan mélybusa
de csak Isten lehet
halnak logopédusa

ŰRANYA

Míg félbetöröm a levest
Gagarin drága
vidd le az űrszemetet
meglátod, mit kapsz utána
három emeletes
tortát kapszulába
meg kell bolondulni
egész nap a kajüt
ablakán át bámulom
a tegnapi kaját
nem alszom egy hete
álmomban a sztratoszféra
egy földkörüli pályára
állított sajtostészta
ez nem szilvásgombóc
te gyerek, gyümölcsleves
tehetek én róla
hogy el sem telt egy óra
most meg gurítani lehet
úgy bámulsz rám mint egy
mosógép vagy kályha
istenem miért lettem
űrhajós anyukája
apád eddig még csak horkolt
most meg elkapta a holdkórt
az ágyban nyomott állandóan
de most hogy állva fekszek
s ez minden fizikát megszeg
súlytalan állapotban
folyton kívánom a szexet
pont egy űranya ne égne
lángolok a testi vágytól
megfodoshatna már végre
egy zárlatos terminátor

SZÍVIZOMLÁZ

szívizomláz, bicepsz kemény
nélküled a párna
szívverésed húsklopfoló
bár puhára kalapálna
engem, aki beléd
jaj, mióta nem karoló
lassan szívrohamos pulykaroló

HUSZONNÉGY

Egy késő tavaszi koranyár.
Az ember annyira huszonnégy.
Az öregség már csak a korral jár,
utolér úgy is, ha buszon mégy.
Az élet térdig ér, és kimondottan drág,
kibújni már csak a túlsó vég,
nagyjából egyirányú klottnadrág,
mi a bennemaradásra egy húzós érv.

*********************************************SNASSZFALT

RÚZS

zokogsz mint a mélyviasz
rúzsozd ki a szád gyertyával 
bár épp nem ez a férfias
fájdalom tűrés mi rád vall
ha éget az már félvigasz
már jókedved morzsolod
e hűlő hártya félig az
mi tartósítja mosolyod
az elmúlás ma heges szájhús
bőrén időnk úgy fogy el
kopik csonkig mint egy szál rúzs
lágy tónusú akvarel
a halál is oly loreal
mi maradt már csak pár nyalat
már nem is szánk mi csókra áll
csak bőrén az árnyalat

MOST MONDD

a tétlenség, lám, marad belvizünk
ha távolodunk is, már csak körben
erőnkfogytán hajón belül evezünk
egy felmosóvödörnyi lágy tükörben

az igazság hántolt, törött végű bot
ha megfogjuk mint egy evezőnyelet
örvényt kavaró fejetlen lapátot
csapkod, a fájdalom hullámot vet

az éjjel, most mondd, extrém amplitudók
minden mi gesztus, ma oly profán 
lám, elsüllyedni is csak trampli tudok

lám, vízen járni te is csak parafán                              
s csak tükröddel lehetsz egész talán                                 
most mondd, mint magányos szinkronúszók

ZIPZÁR

nyeldeklek egy vaskocsit
a neve szabadságvágy
egész este föl alá jár
hasamtól a torkomig

a szerelem is vaskocsi               
magába fűz mint egy zipzárt
vaktában széttartó sínpárt
s próbál összekapcsolni

de hogyha hovánk sincs már
s nem számít a cél, csak hogy halad
zörögve a tudat alatt

mint félig húzott kiskabát
orkán jövőnk még nyitva áll
múltunk közös marad

BAKANCSAL

csöppnyi lábnyomok a bőrre
könnyei száz kicsi csizma              
apró bakancsait sírja
hogy arcába törölje

egy meggondolt mozdulatban
jórészt mit meggondolni sincsen
épp elinduláson innen
mikor még mozdulatlan

de kétségtelenül a része
nyirkos elkülönülése
mint nyomai a túrának

még ha rajtuk túl is járnak
mint helynek az események                  
a sírás is része a szemének

BLOKKOMOTÍV

fújom a szívomat
míly hasztalan orrlás
taknyomzöld kisvonat
épp csak vitorlás
a nátha blokkomotív
s ha sínre is rakom
mint egy halókocsit
letér egy fuvallaton
benne mint trónbitor
szunnyad a fájom
s egy bágyadt trombitól
nincs gyógyulásom
úttalan utakony
fújoma szívomat
laposka kis vagon
inkább sín mint vonat
várom hogy orrom
remizéből kitolat
ha nincs kikotornom
vitorlás kisvonat

BŐRLESZK

tegnap arcilag is ősz lett
ilyenkor jórészt elír benn
pár bőrápolási ötlett
úszott az esti melírben
a betűk néma fodrász bőrleszk 
chatlettek intenzíven
s ez némi borostát törleszt
esténként minden szíven
hogy mivé e fénylő bőrzet
ma még megérteni nem
és hogy anyaga miből lett
nem látszik eviden
de pár rímet már fölszett
s az félzsiger itt benn
ha egy borotválkozó szett
nem múl a denimen

SZÜMPOSZION

hogy újra tányérján, s ne csak fél-retúr
e tízfeles vegetariánus
a költő mint lucullusi zöldségárus
öklend, s torkában mélyre túr

már emésztetlenül, így ala natúr
is jócskán színedús apparátus
de, hogy pulykatollán csupán darálthús 
éhség s kultúr ahhoz túl nagy úr

tartalomhoz a forma: bélflóra
mit méltán nem forszír, csak csiki
mint egy bélköpetbe írt tarka strófa

mit pultjára nem szégyell rakni ki
előtte hever a hányattatott Róma
némi ruccola, oliva s tzatziki

KOHÓ

ha kigyúl mint rőt vaskohászok
haja s elönt a lámpaláz
nyelvem alatt vad fohászok
kemencényi lágy parázs

kürtőmben ezerkétszáz fok
karom mint rossz rámpa ráz
de rajta is csak hozzám mászok
s ettől újra rámparáz

megbontok egy aranyászok
ráharapok mint a rács
pár felizzó amalgám fog

okán mit összeharács
ti nehézipari fogászok
de csorbultok, ha jő a rágcs

VOLÁN

szívemig mint az m-nullás
sztrádán egy lila volánbusz
centinként ér el a tetanusz
az út végén tábla: elmúlás
oly közel e mellkasi kőnulla
így döcög lassan el karrierem
de ha összekötöm összes alkari erem
elég egy Pest-Baja körútra
vénákban dús táj, vércimbalom
mint egy zsilip az ártéri ág
útját zárja el az ártériát
trombózisom s lezsibbad balom
végigfutok még alkaromon
bőrőmön kéklik, hogy: I love volán
s ha elvisz, de el ám, e halálos elán
búcsút rezeg sok kis feromon

LAPOSTRÓF
"....."

pislogok mint egy félkomoly
idézőjel egy elröhögött
fontoskodó szlogen-mosoly
"kurzív sorszélei fölött"

mert ha ez a pár mázas sor  
van is mit összekötött
csak két hatásvadászatból   
"felvont szemöldököt"

hogy tán egy ellapos stróf
megspékelt írásjelei
összhatását felsróf

úgy formai mint szellemi
de lám, egy szimpl' aposztróf
sorát nem feledteti

SZÉPSÉGSZLALOM

pár paprikás szó lenne
szillabáltszalonna
de épp hogy megszlogenne
megromlik halomra

csak kerülgeti nyelve
a szavakat mint lomha
húsokat hentesek
szépségszlalomja

hány zaftos rím lóg benne
hány kötetlen sonka            
de minőségre gyenge

nem bírja a nyelv gyomra
píprján elegyenge
s ha lejár szava-tolja

A KÖNNYŰ LÁNY DALA

lány:

szívem egy garzon
s te vagy a főbérlő
ha melletted alszom
kilógok könyékbő'

mert az én szívem
csak pár négyzetméter
és a földszinten
lakunk már négyen

tele a balkmara
nincsen hely spájznak
az én ajkamara
sokan pályáznak

csak emlékeim közt
maradt egy kis hely
épp annyi, hogy feltöltsd
a tieiddel

fiú:

szíved egy kőszív
egy rossz szuterén
nincs más csak földszint
érzelmek terén

s én nem főbérlő
max egy házmester
a söprögetéstől
már lubágós lettem

menj és keress egy
új lakótársat
üres szerelmed
adjad ki másnak

mert remeg a háztömb
úgyszint az utca
s az ember nem vágy több
szívinfarktusra

PATYOLAT BLUES (Petrarca szonett)

Átkarol az ég hónaljlón
megpendíti húrom az est,
én is elpattanok rögvest
mint rossz gitáron a najlon.

Fehéren suhogó hangon,
mint könnyűzenei szennyest, 
teregetek lassú bluest
kint ezen a lelki gangon.

Rákezdek egy vad brillírra,
húrok helyett verssorok
feszülnek ki lant és líra

hátárán egy elkopott
akusztikus fregolíra:
pár rím s amit felmosok.

KRESZ

kilök szemed zsákutcája
oly esetlen a tánc
ha lábunkon hólánc
de ok az összeakadásra

gesztusok kanyargó sora
a szív egy tízkilós
behajtani tilos
tábla, mintha lenne hova

már az is szint, ha ilyenkor
nem saras benzint
köpködünk fel mint
egy eldugult injektor

UBORKA

jól alszom mint a csemege
uborka a dunsztosüveg
zavaros hínáros leve
csendjében nem valósul meg

álmom de az ecetillat
szúrós fanyarja sem ébreszt
öntudatra csak a villa   
kelt némi valóságérzet

mikor megszúrja cimpámat
Uram, komplett orr vagyok
egy Lázár Ervini rímpárban
Bab Berciként sorvadok

VONALKÓD

nincs munkásságom költői korszakom
csak bársony dombságok tagolta pálya                     
többlet és hiány egy kopott kordzakón
fent és lent állandó váltakozása

hogyha levilágítani volna hold
fényleni cserjésre vén cédrusfára
fenyvesek sora sötét vonalkód
égne rá pupilla-árcédulámra

áthúzná pultján a kódleolvasót
dajerszőkén mint pénztárosnők nyála
nyelvem katapultján némi konyhasót
szó helyett csak só pergene számba

de már csakrálni jár belém a lélek
viszem ezt a jóllakott éjjelnappalit
időmet morogva cserélem pénzre
s mintha nem volna visszadni mit

kerek egységét a fellazult óra
hogy tán meglátom részben az egészet
percekre tagolva váltja apróra
míg zsebemben már csak a valóságérzet

MENŰETT (végleges)

Billentyűkkel fogamon
hangjaim megszoktával              
el-elzongorázgatom
elcsúszva fél oktávval.

Ha épp menűt ettem,
ingmellemen zsírfolt-kotta
jegyzte le menüettem
s böfögésem lejátszotta.

Rágni szálkás melódiát,
egy kicsit még hadd legyek.
Tányéromat elborítják
kifogpszkált hangjegyek.

Húszongorám balga tok,
zengi hamis belsejem,
hibáimra mi adhat ok,
hogy húr helyén csak fogselyem,

de dalok hát, ha dalhatok:
Egy-két-há' beszámol
a szív, foghíjas bal-hatok 
bilenytűjén az a-moll

is csak dé, s ha karmesterem
int, végleg elhallgatok.
Némán rágom hangversenyem,
dalok amíg dalhatok.

CONVERS
(Sneaker Pimps Budapest 2006)

Élj a cipődnek, skárpe diem!

Kilépett belőlünk a nyár
fürge mezítlába
az ember fáradt gumiszandál
az őszt üresen várja
szombába lép a lezser est 
a falon mint lágy légtalpakon
hasasodik négy ablakom
s velem együtt leereszt
lóg az ősz az ágvégeken
énbelőlem is egy darab
mint rossz cipőt az életem
felhajítottam s fennmaradt
bár kapni már piacon versem
nem sok amit itthagyok
csak odafércelt csillagok
mögött az ég, lyukas conversem

KORPÁSKEKSZ

mint lusta, öreg végzős
idejemúlt esszét
úgy szórja a vén ősz
levelét szanaszét
folytatni oly nehéz
magában ha mostra
vég és újrakezdés
érveit összemosta
mert egyedül és csendben
mint a korpáskeksz
múlik el az ember
porból lett, és portás lesz
percek súlyos esése
mázsa zsemlemorzsa
mintha minden percében
az összes benne volna

ÍRÓGÉP

Halk tekercse nézd,hogy nő,
napok leütése alatt
fut a tintás, vén idő:
elhasznált írógépszalag.

Megannyi hibás "én" meg "ő",
egész papírkosárnyi kacat.
Rossz múltunkat fehérítő
nem fedi le, jelen marad.

Áthárul a korrektúra
az égi Főszerkesztő Úrra, 
az ember bárhogy könyörög,

kikattan végül a könyök,
sorát félbahagyja és-sel,
szélén egy halk csengetéssel.

HINTASZEM

Szemébe még lógát
hint a  palint,
hogy login, vagy logout
éjjelint és nappalint.
Ha már minden kilobájt
nosztalgiát kilóbált
belőle az internet
s hinta-szeméből
a modernkor integet,
múltja posztókalppal int,
s kiérezni a naftalint.

EGY LAVOR ÁRA
(avagy egy ifjú tanárjelölt vívódásai)

Merjek-e táblákat kitűzni tengerül?
Csak napközik falára szűkített óceán!
Az előrelátás, hinnéd: arboc netán,
de mi tegnap mentőöv, ma vasmacska, s elmerül.

Mi tudást hoznak mentőcsónaknyi betűk!
De felbuknak üres rumosüveg fejek!
Már a puszta látványtól is megrészegedek,
és sehol a dugó, hogy betömjem tetejük.

Hiába minden agyi és hajócsavar,
hónaljvizeken csak ingujjból hajózok.
Beúsznak sápadt krétai kalózok,
s elmossa flottám a vad szivacsvihar.

Tán felmosni küldtek a hajó orrára,
de ha elönti arcom az órai ár,
elúszom egy vájlingban: -Orevoir !
nem érhet ennyit egy havi lavor' ára.

Elküldve: 2006 Okt. 22 Vas., 3:51 pm    Hozzászólás témája:

FÜGEFÜL

Dajkálja fülét,
mint mézbarna fügét,
hajközi datoja,
hogy belemondatolja:

"Lógatni miért,
ha lógni is elég?"
De nem jobb attól, ha
szavait odatolja.

Mind csak süket kellék,
fényűző függelék,
s ha fülekben lógnak,
is csak fülbevalónak.
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 21 Szomb., 5:04 pm    Hozzászólás témája:    
BRIGÁD

A brigádban százával
búgnak a fiastyúk,
s ha vastyúk, tán fején találom a szeget.

Hajnalig ágálnak,
lesznek olajszivattyúk,
a Téesz forró ölén mind eliszogat, eleszeget.
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 20 Pént., 3:01 pm    Hozzászólás témája:    
VORTEX

Óriáskerekek a természet
bús vidámparkjában. Rozoga
vázukba csak a napfény ver mézet.
Vastag, forró sördioptriák
az emlékek mammutkorsóján át.
Ősszel bezár a jegypénztár,
hazarepül a sok sztár.
A fákról a használt jegyek,
szöszös, puha karton,
átázott bakancsnyelv-levelek
a snasszfalton.
A Hungária körúton ottfelejtettek
egy csúzda-sztegoszauruszt.
Sajátmaga csontketrece, mint mi is mindannyian.
Már nem félnek, nem tatarozzák,
otthon csókolóznak mint a rózsák.
Ősszel leapad a hullámvasút,
már csak a muzdulatlanság visít.
Kihomályosul.

KÖRKÉP

Szedi a lábát, mint a patak
az update éjszakában,
nehogy utolérje az attack.
Göbösödnek a csillagok, mint a koleszterin.
Kis egyes űrhajóslegók,
szétszórta őket az öreg óvodás.
Baromficsend van. Kezd megállni
a város szíve.Lassú szívroham.
Világít a város, üres hűtőszekrény.
Elcsendesül ez a szép infarktus.
Mindennap meghalni kicsit.
Semmi van, de az töménytelen.
Töménytelen alkoholisták
állnak sorban , mint a gyászmenet,
mint a tejfogak, szuvas tejfogak az éjjelnappali
szájában. Hosszú, vékony este van,
mint a medvecukor.
Sokan utaznak egyedül. A legegyedülebb.
Mint a hold, mint a szív.
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 19 Csüt., 6:04 pm    Hozzászólás témája:    
DÉLLIMERIKA

META-LIMERIKEK

Nem vagyok én az a kaliber
mint, akik bírálják a limer
iket, sőt liberál,
aki nem űber áll
senki fölött, aki dalni mer.

Ez limerik, és nem disztichon.
A tiszta rímekért-e hiszti, mondd ?
Veszek pár kecskerím
holnap az Ecserin,
s ráöntöm a szönyegtisztítót!

Bár ez limerik, és nem disztichon,
ha vers legyen dobbanó szívizom!
De, ha a metrumtól
mentes, nincs melltartó,
mi felpumpálhatná, sem szilikon.

HASZNÁLATI UTASÍTÁS

Igen fontos mértani szempont,
milyen szögben önti a sampont!
Könnyen saját piszka
folyhat hajára vissza,
sőt hegyes szögben már skalpol!

ESZTELLA

Nézem a húsevő Esztellát:
barna szemű mint a reszteltmáj.
Villan a vicsora,
csak egy tál vacsora
kizárólag, amit bennem lát.

METAMORFOSIS

Megunta dolgát a fűtőtest.
sóhajtott egyet és függöny lett.
Gondolta eleget
ontott már meleget,
s legyezni kezdte a hűvöset.

RECEPT

Gondolta az öreg Uncle Ben,
elmondja a szakács szakkörben,
-ha már ő is fő-chef-
hogyan kell csípőset:
Mindegy csak legyen a szánk ölben!

LECKE

Ha a japánok tudnak Pearl Harbour-ul,
nem tör ki pánik, sem háború.
Ha mondják a japánok
Roosevelt-nek:-Ja, párdon!
mikor egy pohár bor ráborúl.
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé....

Legutóbb Ujonc szerkesztette (2006 Okt. 20 Pént., 7:32 pm), összesen 1 alkalommal 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 17 Kedd., 7:53 pm    Hozzászólás témája:    
SZONÁTA

Heged az ég, hegedűjén nóta
foszlányt húz a szél vonója
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 17 Kedd., 7:41 pm    Hozzászólás témája:    
ZASZTAVASZ

Halkan búg a március motorja:
autópályafelhajtók tavaszán
a szél, mint döngő zasztava száll,
térdünk arcunkba kotorja.
A láthatáron nagy és vörös
partjelző a hajnal. Körös
körül fény, haboz, felrakja
napját mintha sárgalapja.
Még fénylik bennük a vacsora,
ablakok jóllakott tornasora,
kilátásuk, meccsük közös,
arcuk függöny-törülközős.
A tüdő felcsap edzősípnak,
bennsőinkben sportigények,
kis klottgyatyás oxigének,
molekuláris óvodások sírnak.
Becsavart császárkörték rekedt
munkások száján fölfénylenek.
Könnyen szilánkján taposnak,
ha egy ablak áll kapusnak.
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 17 Kedd., 12:01 am    Hozzászólás témája:    
PARKINSON SZIGNÓ

Ha előre nyújtott szívvel
papírra verset remegtetsz
szinuszosan önhazugság
vizsgáló
ledobban egy hullámívvel
hogyha a kifogás megtetsz
ekszkuzálás sem írja át
kvízálló
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 16 Hétf., 11:54 pm    Hozzászólás témája:    
ÚTFELFESTÉS

Aszfalt-varrógép szagatta
fehér öltések
az országút szurokkabátján
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 16 Hétf., 11:49 pm    Hozzászólás témája:    
PATYOLAT BLUES (végleges)

A fürge ujjú est
húromra hónaljlón
játszik lassú szennyest
megpendül a najlon
nem keres énekest
elég ma ez a líra
írni patyolat bluest
akusztikus fregolíra
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé....

Legutóbb Ujonc szerkesztette (2006 Okt. 17 Kedd., 7:35 pm), összesen 3 alkalommal 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 16 Hétf., 11:24 pm    Hozzászólás témája:    
VELENCE '95

Térdig vízben áll Velence
miért kell, hogy mész oda
nem rosszabb maradnod énvelem se
úszik a fürdőszoba

akarol dinnye gondolákat
csinálok sec-perc csőtörést
formára rágjuk majd a kádat
s bedugjuk rajt a rést

itt van anyád hajónak
flott úgy ingatag és vasorrú
egyszemélyben révész és csónak
ha kezében a felmosórúd

milyen egy kamuk az olaszok
oly hossz' idő a spagetti
mire megfő pont elalszok
azt "áll döntve" kell megenni

nem kell macskazabálók
az életem egy maszkabál
mint egy rossz nagykabátot
felveszem, s hagyom cibáld

ne tömd tele a bőrönd
így se bírja már a csatt
búval én is megtömődöm
s szívem a bőrönddel hasad

hisz térdig vízben áll Velence
mért kell hogy mész oda
nem rosszabb maradnod énvelem se
úszik a fürdőszoba
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 13 Pént., 4:18 pm    Hozzászólás témája:    
BÖLLÉRRE ERESZTVE

Esténként oly vörös, borús,
önsajnállatát ölére
szorítaná, mint borjúhúst
saját jószívű böllére.

Könnycsatornán kötött gúzs,
eresztené már bő lére,
csoda az is, ha könnyedús
bőgése volt, s lett bősége.

Annyira véresen butús,
szülinap a mészárszéken,
az örömérzés csak habitús,

te is kifelé mész már szépen,
elfogy az élet, mint a szőlőrúzs
egy halálfekete szájszélen.
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 1:02
Hozzászólások: 103
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: 2006 Okt. 07 Szomb., 3:46 pm    Hozzászólás témája:    
PASSZPORT

Szemhélyi, arcív, kéktuja,
hajad gyászpaszpartuja,
van mit elsímíts.
S mit számít ha nincs

arc, helyén csak arculat,
pár képkeret hajtincs.
Egyenesre az huzat
nézést, ki lecsalna egy incs

magához vezető utat.
Passzport kontroll, labilincs
határán az öntudat,

hagyod, rombol, egy agilis
mosolyt szádig fölfuttat,
ha gyomrodból, ha alig is.
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé....

Elküldve: Csüt. Szept. 28, 2006 12:22 am    Hozzászólás témája:      
***********ESTELGÉSEK**********
LAKMUSZ

Nappalok
sprőd lakmuszán
mint lakk kékülnek az estek
látnalakk
ne sírj, muszáj
pusztán hogy legyen mit felejtsek

TARJAKOVSZKI

A saras hátú körmös este
sertése és tarja
makkját kikaparja
nincs mit magában keresne
avas, bús héját a holdnak
rágja avarédes
nyelve alatt lassan olvad
a héjban a verődés
s e lassúság is oly vad
a lapon vérehullón
nyomot hagy pár ötlet
koszlott papír pulton
betűből írt kotlett
hogy viszkessen vakarok
egy rímén a versnek
soraim éhes vadkanok
mint makkon összevesznek

IFÁK

Lombok alatt húsolok
fát így hernyó enne meg
őszi esték, bús ollók
nyirbálják a kedvemet

ó ti margitszigeti fák
megpakolva brummogtok
lerobbant motorú ifák
betolni vajon ki fog

bőrötök ha rügyes újra
bomlik ezer orogántok
tavaszok ölelő ujja
nonfitetkót horgol rátok

ti zöldparókás Zanussi-k
a levelek ma fagyos sonkák
a csípős szélben lazán úszik
bennük a hasonlatosság

elmúlásom, lomha féreg
kívül már csak bús alak
bár egy falásra ennél meg
lelombolok a hús alatt

TRANSFORVERS

nincsen diesel szöveg még
szervó nem segít neki
hogy agyából kisült ötletét
mint rossz gyertyát patintsa ki
mintha fáradtolaj dőlne
egy elkopott rímpárba
a vers magától kapcsol össze
magát önmotorizálja
lesz kamion, űrsikló
katonai bázis pláne
atomrakétasiló
miért pont turbó hidroplán ne
lemerül vele együtt a vers
a költő akuumlátor is
meghibásodott transformers
ugyanolyanra változik

***********************************************

ESIK ESŐ

Esik eső, kamikáze
s mi csak zokogunk bőrig
kérdés, hogy ott az ég is áz-e
ahol leér a földig

A hajnal császárszalonnája
zsírját csöpögteti
Kossuth o-Lajos kalapjára
s még az izzadság is népnemzeti

toborzódó regruták
éneklések szájonátja
nem hordunk tovább rabruhát
minden áldás, szájonára

...................tintapaca
grafománok nikotintapasza

e délceg fogú államunk
rág minket mégis íze szánkban
fanyarú mint a kényszermunk
nagymagyar lenni kishazánkban

a nyár jelmezkölcsönzőjében
mint mélyhűtött keringőruhák
habosak a kirakat égen
a pálcásjégkrém orgonák

ACHILLES

Ülve szakad térd s achilles
sérülni a kispadon
a boldogság rugós focin les
át nem adott stadion
ha a hordágyra is már se illesz
az öngól is satisfaction
előre sportszár s népe: Marseilles

VILLAMOS

Ülnek a bádogkacsán
örlődnek mint a síliszt
a felfűzött villamoskocsin
hajukból mint a bitlisz
rázzák lassacskán
a mirelit telet
guruló kiraktán át
oly pelyhetlenek
mint a marionett hóesés
amihez kell egy egész
mennyei bölcsöde keze

ÁLOM

Azt álmodtam rém
hogy te voltál az ebém
de csak fenékig voltál, mint a tejfel

úgy kellettél
mint hülyének a tél
vagy egy hiányzó T, ha rejtvényfejtel

nem kenyerem a nyár
megettem már a jaffát
egy a fontos, nem a lényeg számít

az élet levesestál
minden kanál egy korty halál
csak érjen el a jókedvem a számig

HADILÁB

Tizenegy darab generális
vágta magát a téren
s cipőjükre vigyázban hulltak

ha mind zsebre téve állt is
gerendával a szemében
az ég pupilláján az csak szálka

kikönnycsordulásig
sírtak egyesével
s esőbe lógott az összes hadilába

ARBORÉT

Aprókat sétáltak kézen
s összeszorult a rét
ahogy ott álltak egészen
lassan bezárta tenyerét
az este hogy belenézzen
mily hangyányi arborét

SZTANIOL

Jól elhajvála-
szték
kócos esték nyakamba lógnak
feljön a hold mint egy fodrászszék
s haja nő az ollónak
már az üresség is részem
mint karomnak a hónalj
leszek saját könyvfodrászom
ha átlóg egy sor haj
csillagok gyűrött fénye
zörög mint a sztaniol
de kisimulni mostmár én se
csak elhajvála-
sztani jól

MENTOLOS KAPA

Mosolyog fogatlnaodva
hegyek tisztasági selyme
kötél s rajta egy lanovka

görbülve kiegyenesedne
vajon cukorba lóg-e odva
vagy egy tubus amodentbe

elnyűhette már a sok snack
a szirtek fehér köpenyben
tűnnek rossz fogorvosoknak

mert ki nyel befelé köp egyben
cukrát nem váltja mentolosra
a hegy s nem megy blend-a-medhez

ÜNNEPLŐ CÉLTÁBLA

Szöszös meleg van s ma gyalog
megyek a buszon végig
ma a napsugár is magyarok
s magyarok vagyok én is

varrom az ünneplő céltáblát
nemzeti darts-ba cérnát, tűt is
bőröm fájdul pedig hátrább
szívemen kell még átfűzni

közelről te sem hibázol
míg más messzebb áll és elveszt
egy az gombostű s pikádó
saját melleden csak nyerhetsz

még tiszteleg szolíd kösztümöm
s rajt a bimbodzó haza vírít
szívem a lyukon visszatömöm
soha magyarabb harakirit

VAJASKILINCS

Feldőlt a kertiszék s szobám
ablakán oly piszék
amit az este szétdobál
a kerge szópihék
lecsúszik bennem az éghideg
mint mézen a kalapács
csak nézem ahogy szétzizeg
az életbe kapaszkodás
fent vajas kilincs a hold
talán kissé áfonyás
nem kell reggelig csahold
hogy nyíljon rá fogás

Mikorhullámú a nyár
az ember úgy zsizseg
a város egy mélytányér méretarány
s benne mi a gyorsrizsek

KIS ŐSZI FREESTYLEVERS

Beszélj, csak beszélj kifligyulladásig
eloltanod úgyis belül
ha szabadidő-köpenyedre a másik
szava mint iskolatej pasztőrözetlenül

égünk ma este mint diétás sütemény
habján a csipkés gyertyák
csipkésedik belül a remény
s cukorbeteg angyalok tartják

a kövér lichthoff huzat ma hazatol tán
míg a házakra canderelt szitál a tél
mi casa é cukrászda, s a hó csak hab a tortán
mit ráken az éjszakás cukrászlegény

HENTES SZAXOFON

Mintha hentes szaxofonnal
darálni lóhúst
göndörödik a szó mint a húsfonál
daráló s húst közt néma dialógus
ne trancsírozzuk már egymást tovább
szétsűrülsz te is, s ürülök én is
s ami marad csak rászáradt poézis
soha formába nem öntött félkész lókolbász
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Hétf. Szept. 18, 2006 10:18 pm    Hozzászólás témája:      
SZÍVMÉRLEG

trampli kis telefonod csöpög
koppan a földön a kommunikáció
hogy összálltam veled, ma beletörök
felsöpörnöd ma már nincsen szó
miért kell, ha nem a sántító pózok
azzal hogy el, csak magamhoz öllek
estére úgy is újra elszóródok
hogy építselek le ha magam még föl se
értsd meg nem lehet hátra békülni
Ámor nem háttal nyilazó hunok
van hogy jó együtt egymás nélkül is
hogy sose fárasztasz le néha beleunok
nehéz nekem is, csöpög a félhomály
az életem nézd kint egy henteskirakatban
levet ereszt az est egykiló csirkemáj
szívem mérlegét rendre kiakasztja
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Hétf. Szept. 18, 2006 9:06 pm    Hozzászólás témája:      
KVARC POÉTIKA

Az ember van hogy persze unja
megunni idő van persze
van mérni élet-per-szekundja
épp csak élni nincs egy perce
elpereg a drága amper
fejünk fölött örök szita
mi is csak egy zsák árampor
s abból van a Görög Zita
számlap-képes arc hogy ráírd
mennyink van még órainga
híján lettünk kvarcóráid
miért fixáltad orrainkat
túl széles a rosta lika
itt vagyunk hát mit is tegyünk
Kőbánya nem Costa Rica
"erős árami Istenünk"
ha mind csak elektrostatika
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé....

Legutóbb Ujonc szerkesztette (Kedd. Szept. 19, 2006 9:54 am), összesen 2 alkalommal 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Csüt. Szept. 14, 2006 10:36 am    Hozzászólás témája:      
VÉSZVATTÁK (gyakorlékok, aprózatok)

számban még kóbor só
görkorcsolyás temetés
íze és turbókoporsó
ma egymástól te meg én
mint csapágytól a golyó
mint szájtól a nevetés
lettem sérült sportoló
szívem rossz pótkerekén

mint heges, ragyás dartstábla
az estét kapja arcába
kocsmai akupresszúra
akku' akku'rvaélet
újra meg újra
ha csak nyomná is megszúrja
ez a borotvaélet
akut presszócska

közel van és mégis halk
vekkerben a műhiba
fel ha húzzák, ellentart 
hajtómalmában iga
az idő barmocskáira
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Csüt. Szept. 14, 2006 10:32 am    Hozzászólás témája:      
TORTÚR
"...tortakésen vércsatorna"

vajpuha brutalitás
ilyen lehet hogyha
bérgyilkosok vágnak tortát
s ez a kép is tompa

mit elvágna csak összenyomja
vanilin vér s orkán
mitévő apró botorka
lágy tortúr s a trokán

túl is elszorul a torka
addig trancsírozás
hogy se evés, se torta

nem lesz és tán nem is volt más
csak a puszta vagdalkozás
manírja s monotonja

FÜLSZOBA
"...itt a falnak is füle van..."

magába zárja
mint rossz dobhártya
a süket házfal
egy bedugult fül
egész szobája
hangleképez
lesz saját csigája
s reméli hátha
nyirkos lelkéhez
elcsigázva
behallik fül-lett
szabadsága
a szalmasárga
szobadélutánba
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé....

Legutóbb Ujonc szerkesztette (Hétf. Szept. 18, 2006 9:51 pm), összesen 2 alkalommal 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Kedd. Szept. 05, 2006 9:52 pm    Hozzászólás témája:      
[quote="Ujonc"]ACQUA ISMERSZIK MEG

ACQUA ISMERSZIK MEG

kandírózott apfel
bök engem is a nyárság
szúródik a nap fel
a látóhatár nyársán

egy üveg ásványvasszer
vagyok tőled mentes
mint a szénsav hagysz el
ki felpezsdítsen nem lesz

hogy megszívtuk rég volt
de szeretlek mint álat
te bennem a buborékot
s én benned a szívószálat

miért fektetünk hangsúlyt
nem szerelmi szempont
hogy oda a fengshuit
ahol eddig a sezlonyt

minerál és min bukik
azok mélységi szintek
s ha léteznek is a bubik
csak acqua ismerszik meg
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Kedd. Szept. 05, 2006 2:23 pm    Hozzászólás témája:      
ALKOHONY

te rámalkohonyulsz
és én szintúgy bebor
fölöttem halkon úsz
üvegedben a bíbor
faalapú hold
körvonalassan
lágy parafadugód
ameddig még lassan
elbotorkálsz a stég
mentén te szőlős
gazda esti ég
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé....

Legutóbb Ujonc szerkesztette (Kedd. Szept. 05, 2006 9:53 pm), összesen 1 alkalommal 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Kedd. Szept. 05, 2006 11:32 am    Hozzászólás témája:      
KOSZONÚSZ

elszínúszok, koszon úszok
szárazon is ha ér
az ember agyban úgy szok
csapkod kis habér
szemei gyulladt vizilabdák
mindig van rá jó ok
kapuhálós füzetlapján
a gólok is csak öngólok
mert tisztán csak a szívével lát
ma te, ma ő is nézhetne
emelhetné a technikát
a tematika négyzetre
de csak játszuk a vízipólós
matematikát
a lírát mégis ma tem...
ma temetik hát
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé....

Legutóbb Ujonc szerkesztette (Kedd. Szept. 19, 2006 10:05 am), összesen 1 alkalommal 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Pént. Aug. 25, 2006 4:36 am    Hozzászólás témája: Re: Helyesírási tanácsadó     
LÉKHORGÁSZ

Aprózódik a nyevlyég
zajló prózódia
hézagain a pontos j-ék
lógnak mint beszakadt horgásszerelék
bár az emléknek kéne így aprózódnija
hátha fennakad horgán
végül a hejesség
ha kis sebbel a torkán
megy horgászni lék
de mi végre válassza szét
hogy pontos vagy L, Y
horog, bot vagy támaszték
ha nincs fogás az asztalon
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé.... 
Vissza az elejére 


Ujonc

Csatlakozott: 2004.10.16., Szombat, 0:02
Hozzászólások: 86
Tartózkodási hely: Rákos Borzasztói Borz Bisztró

Elküldve: Hétf. Aug. 21, 2006 5:42 pm    Hozzászólás témája:      
SZTANIOL

Jól elhajvála-
szték
kócos esték nyakamba lógnak
feljön a hold mint egy fodrászszék
s haja nő az ollónak
már az üresség is részem
mint karomnak a hónalj
leszek saját könyvfodrászom
ha átlóg egy sor haj
csillagok gyűrött fénye
zörög mint a sztaniol
de kisimulni mostmár én se
csak elhajvála-
sztani jól

FREEDOM

My egyetlen lover
life is an endless pullover
csak nem vágtak rá nyakat
kibújnod sansz nem akad
ha még nincs is jó versem
life is not a lóverseny
s bár a szabdásg kék
ma dara
mert csődbement az ég
felhők ruhaipara
hogy soványra van szabva
azt hitted, de full az
már annyira szabad vagy
hogy mindjárt belefulladsz

KASZKADŐR

Az ősz munkanélküli kaszkadőr
ágon kapaszkod, s az avarba dől
könnyű testileg junájted kolorja
kék, zöld, lila mire begyakorolja
a levelek keskenye, és gesztenye
nem fizeti senki, hogy ezt tegye
dolgos levelek szoknyája kék-zöld
s ha még felül a lombba
aláhullnak halomba
az ősz ejtőernyős háziasszonyképző
ha ugranak csakúgyért az karitatív
felhőkben főznek
esőkben mosnak
de őket ki fogja feltakaritatív

PULLOVERS

nincsen ma vers
csak a nyers lap
mint párnahuzat
lóg be elém

papír pullover s
csak pár a huzam
a feszes sorok
szárítókötelén

hogy fregolilag
üresen teregess
szép feleslegess
én rossz mosógép

egy a program
s ha volt is ruha
mit centrifuga
csak a sebesség

HOLDTELEFON

Elaludt a feje mellett
egy meszes telefonnal
de nem volt benne vonnal
valaki vajon hall
pár pisszenést, pár vágyat
egy lusta kempingágyat
ha a túlvégen a holddal
azzal a drótról levágott
telefonkagylóval

DREAM LAVOR

dream lavor vagyok
kihűlt, ráncos lábvíz
kórházkerti kórpadok
alatt sose horpadok
a József Attilás spleen
padlásán vagyok vájling
Isten ázott lúdtalpa
alatt fodros a poézis
mert ha belelógatja
a világ szobaoázis
hozok egy új lavort a füledbe
ma halláslé lesz életem
de az is milyen hallvány,
ha velem a magány
ikrás nedve
rámpikkejesedve

VILLAMOSKÖRTE

nem múlni csak egy huzalon
mint körte ezreségek
nyakam körül a bizalom
hűs villanyvezetékek
rám is úgy fonódnak,
mintha köldökzsínórba
pont az fojt meg mi éltet
nyirkos áramkörén
a sensitivitásnak
hol a ráció egy vén
szerszámostáska
de nem csak vén, hiányos
nevezhetjük észnek
mélyére hiába ásol
pont azok az alkatrészek
a szív rossz biztosíték doboz
gyere és szereld meg
te vagy ki benne felkapcsolod
a zárlatos szerelmet

BICIKLÍRA ( Critical Mass 2006)

csorba szemed, ha lóg, én
nem vagyok ki halógatlak
emlékek láncán, láncszemén
belém kötlek filmszalagnak

göccen az agy, ócska racsni
fémkapcsait  képre kép
próbálja meg rákapatni
mint filmjét a mozigép

leforgatom, fején áll
két egérfül kerekén
filmvetít a kerékpár
a nyár kis premiereként

pergetem hogy montenbika
ezt a szarvas, pimasz szót
de nem nyelvi a logika
mi felültette rá Picassót

ami tegnap csillag volt
bicikliánc ma az égre
hamvába hullt dinamó
ki lesz ki miket lencsevégre

ŐSZTÉL

úgy fut el,
mint bőrfotel
költöztetők
lágy barkaszán
a kopott ősz
de húzza már
maga után
a tarka szánt
szikrás telét
és pasztelét
a fénysugár
már ott hever
költött tetőn
mint levetett
vállheveder
ha órabér
hát leejtik
még pár napig
s kipárna míg
az orra vér
a téli ég
mint pengeél
kiéleződ
s a vércsepp nap
ívén leér
üres szobák
szív kiadó
lesz presszó, bár
beköltözik
s nem fizet
nincs vissza már
kullog a hold
viaszszamár
hogy szemeddel
meglovagold
s mint szalmaszált
sötét kaszák
minden nappalt
kurtábbra vág
egy éjszakád

HENTESKARMA (első szonett)

rossz mint hentesek karmája
tisztul a vershús a csontról
elválik a szara, mája
ami marad az önkontroll

tizennégyszer súlyt a bordal
csak vérével maszatol
egy csiptetős hentesbárddal
keverhető össze a toll

beleharap karajába
s akárhogy jár karja lába
a sóhaj nem légkondi

mi friss volt is megromlik
s így a hentes inkarnálva
beleszáll egy birkamájba

FOOTCARE(végleges)

Kifut a rét zöldje s enyve
rajta mennyi futkár
fűszállábak törékenyve
harmatuk lágy footcare
illatolgat pár fű még
kap vérszemet a málna
szilárdjából párfümmé
jaj de szublimálna
lucernapfényt inhalálva
befut sok kis hátaslovam
tüdejemnek karámjába
oxigének lóhalála
s hátukon az asztmásroham
ha fullad béke párájára
áldottak szegény porai
mondják unokák s korai
pázsitomra mind rájára

ÉJJEL

chevrolet se nélküled
te kerület
itt nem lakhatom
ha te nem vagy itt mint atom
az éjjel egy lakkbőrönd
csendjében én lakom
csillagnyi lakbérem
lukas holdablakom
alkonyok mentén be
s kizippzározhatom
de arci fáradtságom
bús falambéria
hozzá verdesi szárnyát
s mint galamb éri a
szemem párkányát
a tollhullató álom

TÜLL

hát le lehet vékonyni
végül te bodys nádszál
mert nincsen légkondi
a pokol tornácán

és az ami átszáll
a metróból csak picsafüst
sőt az is csak fűt
hogy a bűnből letornásszál

nem kell hogy szolíd élj
mert kit betört az élet
a gyehenna annak holiday
s gratis a szolibérlet

e rövid öröklétben
hol lélekből izzadsz
a vágyak kávéfőzőjében
csalódás a híg zacc

kis halálos wellness
s nem is túl sokára
nincsen aki nem lesz
az ördög tüllsonkája

ARIADNE

Vasas, hegyes attitűd
bébi miért szúrkál
nézésed lágy kötőtűd
nem vagyok én gyapjúsál

nincsen nyak amit én be
érnék úgy hogy ne fojtsam
mélyen a body idénybe
az ember nyaka sem ott van

egybe van a hátammal
nézd mint izmos pillangót
rám is tetováltattam
a kitűzött pillanatot

de hadd ne már a tűpárnád
se a metafórája
mi lenne ha nem tupírnád
magadat egy órája

mer elveszted a fonalat
te vonalvégi Ariadne
egy ötperc telefon alatt
s az idegem dajerod be

CSILLAGSÁGOSSÁG (Vikinek)

hiszékenyen mint a szappan
csak bámullak hó-naív
karod nincs csak hajlatod van
te égbolt: lenge hónalj ív

ha az esték hajat mosnak
lóbálnak pár bús fürtöt
csillagokból hajlamosak
facsarni a tusfürdőt

csöpög a csillagságosság
vizükben a döjf estéket
szőke nappalokká mossák
feloldván a hajfestéket

DISCOING

Nézd baba egy kocka tél
attól még mer loptam
úgyan olyan cock a tail
csak gyér buborékokban

oly lágyó szögletesség
mint pityergő rambó
meglásd megtörik a jég
ha kilöksz a poharambó'

dikk, a számba disco ring
szívószál a vetkőző rúd
várjá', somebody's calling
de leszek én a robotzsarúd

ne nézz már íly stroboszkóp
gyere reluxáljál
csókod mint boroskók
édes az ember száján

de belök mint a nyálát
ha jön a vállas másnapsz
holnapok ajtaján át
és még pecsétet sem kapsz

LIBERO

mint mélyhűtött liberók
a háztetők szúrós valagáról
akik csak úgy kidugták
hullanak a nyúlpelenkák
mirelit telek
vigyázat omlett veszély
minek hittelek
tüllből tél
hőből hó
s rímből rom lett
librum, libri, libress
anyakönnyvezeték
s a varjak csak
repdesnek feketén
mint az ördög körömcipője

HALSZEM

szemvízpart
itt én ma vers,
mert hol máshol szedett
ha zúgság
tükrén csak egy néma hárs
falevelek
és egy sportújság
apró pont a semmisemben
itt csak nádas, hogyha zúg s ág
araszol bő szemvizemben
mint szempilla a valóság
ma légy helyettem te vak
a vizek az csak halkönny
mint zsebkendő száll a tavak
szemére az alkony
sőt bennük szemek a halak
mert kicsitől a nagyig
az arány ami jár
hasukban mi ragyog
pupilla kaviár
ha illan a víz vak pertuja
díszárnyékot vet pár tuja
így lesz képük paszpartuja
s a látvány az a vastag, pőre
háromágú horog
halszemem vibráló bőre
alá beleforog

BAKONY

Egy púpos tányér Bakony
a kedv s az idő csak garnírung
ennivaló kis szobakony
nincs miért haraggal írnunk

vargányolt tetejű garzon 
izzad  az égi hősugarzon
szívem üres tejfölcsend
kis hézag hogy feltöltsem

ez a gyors nyugalom bosszant
ahogy a pultosnénik hosszant
a pangó eget szelik át
ezt az üres delikát

az ember egy lusta kanapé
rászunnyad az összefüggés
a verselés a munkanapé
ma csak egy bakonyi sertés
_________________
Jobb félni, mint.. meg ilyesmi....
A vér nem válik, izé....